A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
3 A pap tehát akkor végzi legfőbb papi ténykedését, amikor a szentmisét bemutatja ; akkor áll magasztos hivatásának csúcspontján, amikor konszekrál. Csodálatos hatalom! Az átváltoztatásnál Krisztus nevében és erejével a természet és annak törvényei felett gyakorlunk hatalmat. Az átváltoztatás által belenyúlunk az anyagi világ legbensöbb alkatába, elválasztjuk a kenyér és bor lényegét járulékaitól; a lényeg átváltozik, a színek megmaradnak. Amikor átváltoztató szavunkra a kenyér és a bor színe alatt megjelenik Kiisztus megdicsőült teste és vére, bizonyos tekintetben Isten teremtő hatalmában részesedünk, mert szavainkra a létnek új alakjában jelenik meg az Úr! Nagyobb hatalom ez, mint az atyai hatalom, mint a Boldogságos Szűz hatalma szent Fia felett, mert a pap nemcsak hordozhatja, gondozhatja, hanem föl is áldozhatja Krisztust. E csodálatos áldozat nemcsak a legméltóbb hódolat Isten előtt, hanem egyben a legnagyobb hálaajándék is. Az Oltáriszentség leghasználtabb neve, az euchariszúa szó is annyit jelent, mint hálaadás. Tárgya az, akiről maga az Atya mondta: „Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik“ (Mát. 3, 17.). Az emberiségnek egyik legnagyobb feladata, egyik legfontosabb kötelessége Isten iránt a hálaadás. Az igazságosság legelemibb követelménye : elismerni és megköszönni, hogy minden, amivel rendelkezünk, minden, amit tudunk és megtehetünk, a jó Isten ajándéka. Az ember egymagában nem tud méltóképpen hálát adni, közvetítőre van szüksége. Itt is áll: „ Minden főpap . . . az emberekért rendeltetik az Isten előtt való ügyeikre“ (Zsid. 5, 1.). Az emberek helyett a hála adóját a pap a szentmisében rója le. Ezenfelül a bűntudat is benne él az emberben, érzi, hogy a megbántott Istent meg kell engesztelnie. Az engesztelés szükségessége hozta le az Istenfiát az emberek sorába, ez emelte fel Őt a keresztfára. A keresztáldozat kiváltkép engesztelő áldozat, a szentmise pedig a kereszt- áldozat megújítása; amikor a pap a szentmiseáldozatot bemutatja, közvetítő tisztében Istent engesztel a bűnökért, közbenjáró könyörgés formájában. „Minden főpap az emberekért rendeltetik . .. hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért“ (Zsid. 5, 1.). Az áldozathoz tartozik az áldozati lakoma. Azúr Jézus a szentmisében áldozatul adja magát értünk s egyszersmind áldozati lakomát is rendel számunkra. A szentáldozásban az isteni Fölség égi eledelként száll be a nyomorult ember szívébe. Az áldozat az emberi közösség istentisztelete, a szentáldozásban az egyes ember személyével közvetlenül lép Krisztus a legbensőbb érintkezésbe, egyesül vele. Mi lesz a pap lelkében az Istenemberrel való ilyen egyesülésnek az eredménye ? Világosság, öröm, szeretet, vígasztalás, erő, bátorság, szent gondolatok, lelkesedés az Isten ügyéért ! Ez az az isteni eledel, amelyre a pap lelkének szüksége van. Ugyanabban az egyesülésben, ugyanazokban a lelki ajándékokban részesülnek a hívek is, akik elfogadják az Úr meghívását az áldozati lakomához. A legméltóságosabb Oltáriszentség minden istentiszteletnek a középpontja, „In Eucharistia — mondja Szent Tamás — principaliter divinus cultus consistit, in quantum est Ecclesiae sacrificium “ (S. Th. 94., qu. 63., art. 6.). A szentségek is Krisztus áldozatából nyerik erejüket. „Tota virtus sacramentorum a passione Christi derivatur" (S. Th. 3., qu. 64., art. 7.). Az Ő áldozata a keresztfán és folytatólag a szentmisében az a forrás, amelyből a kegyelem kiindul és a szent
