A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
4 ségek csatornáin át az emberi szívekbe ömlik. Az eddig felsorolt igazságok bámulatba ejtik az elmét és meghatják a szívet. Ezek nem régmúlt történelmi emlékeket idéznek, hanem az eleven, meleg valóságot mutatják meg nekünk. Tartalmuk a csodálatos, istenemberi élet, az Úr Jézusnak élete a mi körünkben, az ő feláldozása most, miérettünk, az élő Jézus egyesülése mívelünk, az ő jelenléte mi- közöttünk.Boldog valóság: a megdicsőült, élő Jézus Krisztus a szentségi színekben a központja a papi életnek. 2. Mi következik ebből? Az, hogy a legméltóságosabb Oltári- szentségben élő Jézus legyen középpontja gondolatainknak. Gondoljunk reá sokszor. Akit szeretünk, akinek kedvében akarunk járni, akinek kegyeit keressük, arra sokszor gondolunk. Övé legyen az első öntudatos gondolatunk a reggeli ébredéskor és az utolsó az esti lepihenéskor. Ha harangszót hallunk, ha templom mellett megyünk el, egy-egy szerető gondolatunk szálljon a tabernákulunr csendes lakója felé; ha utazásaink, sétáink alkalmával tornyot látunk, lélekben ereszkedjünk egy-két pillanatra az oltár lépcsőjére. Ha bármely fontosabb munkát, híveinkkel való tárgyalást, iskolai hitoktatást elvégeztünk, vessünk hálás tekintetet a mi Urunkra. Imádságainkat még otthon is úgy végezzük, hogy a szentségi Úr Jézusra emeljük lelki szemünket. Ezt a gyakori megemlékezést őróla kísérje a szeretet meleg érzése, a fesztelen bizalom öröme és legyen jutalma béke és boldogság. A szentségi Úr Jézus legyen cselekedeteink indító oka és irányítója. Az ő szava buzdítson, amikor valamit meg kell tennünk, az- ő szeme tartson vissza, amikor valamit el kell hagynunk. Az ő példája adjon útbaigazítást e kérdésre: hogyan ? — a templomon kívül is, de különösen azon belül. Leginkább istentiszteleti ténykedéseinknél álljon élénken szemünk előtt az a tény, hogy az Úr előtt állunk, a szeme rajtunk, a szíve nyitva. A turista, ha magas hegyre indul, hogy lássa a nap felkeltét, felkészül az útra. Mi reggelenként az Úr hegyére akarunk felmenni és az ő szent helyén állani (23. Zs. 3.), látni akarjuk az isteni szeretet ragyogó napját a fehér ostyában, fürödni akarunk a belőle ránk ömlő fényárban. Nekünk is fel kell készülnünk. Első gondolataink ezzel a nagy, szent úttal foglalkozzanak. Már elmélkedésünkben tekintsünk fel a magas égbe, nézzünk bele az Isten nagy titkaiba, a teremtés, a megváltás és megszentelés csodálatos műveibe. Fontoljuk meg, mit nyújthatunk a szentmisében az egész emberiség nevében a fölséges Istennek, mit kap azért viszonzásul az emberiség. Gondoljuk meg, hogy ennél a magasztos cselekménynél mi leszünk az Úr megbízottjai. „Krisztus követségében járunk" (Kor. II. 5, 20.). Felséges küldetés! Milyen tisztáknak kell lennünk, mennyire össze kell majd szednünk gondolatainkat, milyen boldogság, milyen hála tölti el majd szívünket. Tisztelendő Testvérek ! A szentmisére való készületnél arra is gondoljunk, hogy majd a szentáldozásban részesülünk. Sok jó papot annyira lefoglal a felajánlás és az átváltoztatás szándékának a felkeltése, a szentmise gyümölcseinek az alkalmazása, hogy a saját szentáldozására alig gondol, pedig neki is hasonló lelki készület ajánlatos, mint a világi híveknek. Az oltárnál ne kösse le egész figyelmünket a rubrikák pontos megtartása, a a szöveg hibátlan elmondása, a hívek épülésének és a szent áldozatba való bekapcsolódásának gondja, hanem éljük bele magunkat a napi szentmise gondo
