A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
1 ]. sz. Újévi szózat a papsághoz. I Tisztelendő Testvérek ! Az Istenfia nevében, aki „testté lón és ■ miköztürik lakozék“ (Ján. !, 14.), az Úr Jézus nevében, aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben most is köztünk van, köszöntelek benneteket ennek az új évnek a kezdetén, amely követi a számunkra oly emlékezetes és áldásos 1938. esztendőt. Egy évvel ezelőtt újévi szózatomban arra buzdítottam szeretett papjaimat, hogy az eleven hit és az égő szeretet lelkesedésével dolgozzanak az eucharisztikus világkongresszus előkészítésén. Most, hogy e páratlanul szép, felejthetetlen és lelki hatásokban mérhetetlenül gazdag napok elmúltak, a nemzetek apostolával mondom: „Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki megáldott minket Krisztusban minden meny- tiyei, lelki áldással“ (Efez. 1, 3 ). Hálát mondok nektek is, Tisztelendő Testvérek, azért az önfeláldozó buzgó- ságért, amellyel a saját lelketeket és híveitek lelkét a kegyelemáradás e ritka ünnepére fogékonnyá tettétek. A lelkipásztorok odaadó munkája, a hívek megértő iparkodása és az egész katolikus világ forró imája szívet-lelket megörvendeztető eredményre vezetett. Méltán örülünk eucharisztikus világkongresszusunk minden várakozást felülmúló, fényes sikerének. Az egész világ elismeri, a világ minden részéről jött résztvevők megvallották, hogy a kongresszus megrendezése egészen kiváló volt. A kongresszus jelszava életté, valósággá lett. Ez az ünnep a szeretet kötelékével fűzte össze egész nemzetünket: a kormány, a főváros úgy karolta fel ezt a szent ügyet, mint az édesanya gyermekét ; nem sajnált tőle sem anyagi áldozatot, sem gondot, sem munkát. A hivatalos tényezőkkel nemes versenyre kelve az egész magyar nemzet mindenegyes tagja külön-kiilön is a saját fontos ügyének tekintette a kongresszus sikerét: mindenki szives volt, előzékeny és szolgálatkész ; az emberek bizalommal voltak egymás iránt: a fővárosi a vidékihez, a magyar a külföldihez ; meleg, testvéries érzés járta át a szíveket. Boldogság volt közöttük járni. A kongresszus résztvevői példás, megható külső fegyelmezettségben és mélységes belső áhítattal vettek részt minden ünnepségen: a körmeneteken, a szentmiséken és a gyűléseken ; az ünneplő néptömeg viselkedéséből kiérzett, hogy Isten jár köztük. És hogyan kívánták a hívek a szentségeket! Nem volt elég a kétszáz gyóntatószék a Hősök-terén, a tér környékén is sokan kérték az ott tartózkodó papokat, hogy gyóntassák meg őket; az éjféli szentmise után éjjeli félhárom óráig is türelmesen vártak a szentáldozásra. Akiknek otthon kellett maradniok, azoknak a gondolatai is a kongresszuson jártak: az újságokból, a rádióból figyelemmel kísérték az ünneprendet, tudták mikor, hol, mi történik és lélekben együtt ünne
