A Győri Püspökség Körlevelei, 1939
Tartalomjegyzék
2 peltek azokkal a boldogokkal, akik test szerint is résztvehettek a kongresszuson. A templomokban ugyanazzal az áhítattal hódoltak ugyanannak a fölséges Szentségnek, a templomon kívül szent meg- indultsággal olvasták, hallgatták a magasztos ájtatosságok és gyűlések lefolyását. Ez valóban nemcsak a magyar nemzetnek, hanem az egész világnak hódolata volt a legszentebb Eucharisztia előtt. Az Úr Jézus ez örökké emlékezetes napokban örömmel tekintett reánk szere- tetének Szentségéből és bőségesen árasztotta a lelkekre kegyelmeit. Ki tudná megmondani, hány lélek tért vissza e napokban a jó Istenhez, hányán vették magukhoz hosszú idő múltán újra az angyalok eledelét; mily édes béke szállt a szívekbe, melyet a világ nem ismer, nem adhat; minő hála tört fel a szívekből ; milyen nagylelkű elhatározások fakadtak ; minő benső élet indult meg e kegyelmek nyomán. A széleskörű, még kicsi falvakra és tanyákra is kiterjedő előkészület nyomán szent tűz lángolt fel a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. A kongresszus alatt a kegyelem gazdag lelki gyümölcsöket érlelt. Ezt a tűzet fenn kell tartanunk, tovább kell élesztenünk. Ezeket a gyümölcsöket meg kell őriznünk a pusztulástól. Eucharisztikus kongresszusunk hatását állandóvá kell tennünk, ki kell terjesztenünk, el kell mélyítenünk : magunkban és híveinkben. I. 1. A legméltóságosabb Oltáriszentség az egész papi élet középpontja. Neki köszöni a papság létezését, ez ad neki létjogosultságot. Az apostolok azokban a percekben kapták a legfőbb papi hatalmat, amelyekben Krisztus Urunk a kenyér és bor fölött kimondta az átváltoztatás szavait. Erre emlékeztet a papszentelés szertartásának ama része is, amelynél a püspök kelyhet ad át a szentelendőnek, amelyben bor van, és paténát, amelyen ostya nyugszik, miközben e szavakat mondja: „Accipe potestatem offerre sacrificium Deo, Missasque celebrare". Elsősorban azért kapja a pap a hatalmat, hogy konszekráljon, Szent Tamás szerint: „Manifestum est, quod sacramentum ordinis ordinatur ad Eucharistiae consecrationem" (S. Th. 3., qu. 65., art. 3.). Vagy mint ugyancsak ő mondja: „Actus principalis sacerdotis . . . consecrare corpus Christi" (Suppi, qu. 37., art. 4. ad 8.). Másik feladata a papnak a szentségek kiszolgáltatása. „Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárait' (Kor. 1. 4, 1.). Ezek a titkok az evangélium mellett a szentségek. Ezek közül pedig az Oltáriszentség a legfölségesebb. „Sacramentum Eucharistiae est potissimum inter alia sacramenta, nam omnia alia sacramenta ordinari videntur ad hoc sacramentum, sicut ad finem" mondja Szent Tamás (S. Th. 3., qu. 65., art. 3.). Máshol megmagyarázza, hogyan kell ezt érteni: „Per sanctificationem omnium sacramentorum fit praeparatio ad suscipiendam vel consecrandam Eucharistiam" (L. c. qu. 73., art. 3.). A többi szentség a legfölségesebb Oltáriszentségre irányul, mert előkészíti az Úr Jézussal való egyesülést, amit a szentáldozás megvalósít. A pap hivatása, hogy kiemelkedő módon oldja meg az ember kettős feladatát: Istent dicsőíteni és a lelkét üdvözíteni. Az Isten dicsőítésének legfőbb eszköze az áldozat, mert az áldozattal leghatásosabban ismerjük el Istent föltétien Urunknak. A legtökéletesebb áldozat az Úr Jézus önfeláldozása a kereszten és a szentmisében, mert általa Isten a legértékesebbet, a legkedvesebbet kapja, amit az ég és a föld csak adhat: az Ő szent Fiát.
