A Győri Püspökség Körlevelei, 1939

Tartalomjegyzék

34

i

476. s7. A pápa- válasitás meghirdetése.

Krisztusban Kedves Híveim!

„Nagy örömöt hirdetek nektek:

Van pápánk főmagasságú és főtisztelendő Pacelli Jenő bíboros személyében, aki a

XII. Pius nevet vette fel.u

Fülünkben és szívünkben csengenek az árvaságunk megszűntét hirdető diákonus kardinális szavai. S úgy érezzük, lelkünk ünnepi ujjongása visszhangja és igazolása a „nagy örömnek".

Igaz, örültünk volna, akárkit állít is a Szentlélek őrnek Péter sziklájára. Örültünk volna, mert hisszük, hogy Péter hivatása, küldetése, hatalma él a pápában, akárkiből lett is és akármi is a neve. Hisszük azt is, hogy valóban a Szentlélek teszi meg a római püspököt Isten egyháza kormányzójává. Hiszen annyit imádkoztunk a választó bíborosokért, annyit imádkozott az egész egyház s annyit imádkoztak ennek a csodálatosan szép, bölcs, nemes testületnek tagjai, a legjava emberek ! Csak örömmel és megnyugvással fogadhattunk volna tehát minden választást és a hivő katolikusnak Krisztust tisztelő alázatosságával hódoltunk volna és fogadtunk volna hűséget Krisztus helytartójának.

Mert elsősorban a tiszta hit vezet minket Szent Péter széke elé hódolatra. A tiszta hit, amely vallja, hogy Krisztus Urunk valóban Szent Péterre építette anyaszentegyházát s hogy Péter külde tése nem szűnik meg a világ végéig. Ennek a hitnek boldog biztossága örömünk első és legfőbb oka.

Még egy esztendeje sincs, hogy boldog emlékű XI. Pius Szentséges Atyánk „szeretetének zálogáúl küldötte hozzánk követének Pacelli kardinálist" s hogy mi magyarok fiúi szeretetünkbe fogadtuk Szentséges Atyánk követét. Amerre nézünk, akivel beszélünk, most mindenki

ujjong és természetesnek tartja, hogy ennek így kellett lennie, ez nem is lehetett volna másképen: XI. Pius örökébe Pacelli kardinális léphetett csak Szent Péter székén és a mi gyermeki szívünk trónusán. Ennek a kívánságunknak beteljesedése a második forrása örömünknek.

XII. Pius folytatja XI. Pius művét, a béke munkálását. Ezért vette fel b. e. elődje nevét s ezért választotta a magához méltó fölséges jeligét: Opus justitiae pax.

Ég az emberiségben a vágy a béke után, talán soha sem égett annyira, mint most, a háborús készületek észbontó zajában. Szentséges Atyánk egész életével akarja belekiáltani a világba, hogy a béke csak az igazságosság műve lehet. Túl kell néznie önző kis érdekein egyesnek és nemzetnek, keresnie kell, lemondás árán is, áldozat árán is az igazságosságot: akkor megjön a béke is.

„ Adjátok meg Istennek, ami Istené“ (Máté 22, 21.), ez az első tétele az igazságosságnak.

„Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoziok; akinek adóval, annak az adót, akinek illetékkel, annak az illetéket, akinek félelemmel, annak a fé leimet, akinek tisztelettel, annak a tiszteletet“ (Róm. 13, 7.).

Meg kell igazulnunk Istennel szemben, igaznak kell lennünk és szolgálnunk a lelkek megigazulását, ez a béke első feltétele: béke Istennel.

Másokat megbecsülő, mások jogát tisztelő, a rideg önzésen túlnéző, becsületes jóakarattal keresni az igazságot az emberekkel szemben, a társadalmi igazságot, az emberi jogokat, ez a béke második feltétele: béke az emberek között.

Láttuk a mi Szentséges Atyánkat az elmúlt esztendőben. Láttuk hitet sugárzó szemét. Hallottuk szeretettel meleg szavait. Éreztük már akkor, hogy „Krisztus követ-