A Győri Püspökség Körlevelei, 1939

Tartalomjegyzék

34 i 476. s7. A pápa- válasitás meg­hirdetése. Krisztusban Kedves Híveim! „Nagy örömöt hirdetek nektek: Van pápánk főmagasságú és főtiszte­lendő Pacelli Jenő bíboros személyében, aki a XII. Pius nevet vette fel.u Fülünkben és szívünkben csengenek az árvaságunk megszűntét hirdető diákonus kardinális szavai. S úgy érezzük, lelkünk ünnepi ujjongása visszhangja és igazolása a „nagy örömnek". Igaz, örültünk volna, akárkit állít is a Szentlélek őrnek Péter sziklájára. Örül­tünk volna, mert hisszük, hogy Péter hivatása, küldetése, hatalma él a pápá­ban, akárkiből lett is és akármi is a neve. Hisszük azt is, hogy valóban a Szent­lélek teszi meg a római püspököt Isten egy­háza kormányzójává. Hiszen annyit imád­koztunk a választó bíborosokért, annyit imádkozott az egész egyház s annyit imád­koztak ennek a csodálatosan szép, bölcs, nemes testületnek tagjai, a legjava embe­rek ! Csak örömmel és megnyugvással fogadhattunk volna tehát minden válasz­tást és a hivő katolikusnak Krisztust tisz­telő alázatosságával hódoltunk volna és fogadtunk volna hűséget Krisztus hely­tartójának. Mert elsősorban a tiszta hit vezet minket Szent Péter széke elé hódolatra. A tiszta hit, amely vallja, hogy Krisztus Urunk valóban Szent Péterre építette anyaszentegyházát s hogy Péter külde tése nem szűnik meg a világ végéig. Ennek a hitnek boldog biztossága örö­münk első és legfőbb oka. Még egy esztendeje sincs, hogy bol­dog emlékű XI. Pius Szentséges Atyánk „szeretetének zálogáúl küldötte hozzánk követének Pacelli kardinálist" s hogy mi magyarok fiúi szeretetünkbe fogadtuk Szentséges Atyánk követét. Amerre né­zünk, akivel beszélünk, most mindenki ujjong és természetesnek tartja, hogy en­nek így kellett lennie, ez nem is lehetett volna másképen: XI. Pius örökébe Pacelli kardinális léphetett csak Szent Péter szé­kén és a mi gyermeki szívünk trónusán. Ennek a kívánságunknak beteljesedése a második forrása örömünknek. XII. Pius folytatja XI. Pius művét, a béke munkálását. Ezért vette fel b. e. elődje nevét s ezért választotta a magá­hoz méltó fölséges jeligét: Opus justi­tiae pax. Ég az emberiségben a vágy a béke után, talán soha sem égett annyira, mint most, a háborús készületek észbontó za­jában. Szentséges Atyánk egész életével akarja belekiáltani a világba, hogy a béke csak az igazságosság műve lehet. Túl kell néznie önző kis érdekein egyesnek és nemzetnek, keresnie kell, lemondás árán is, áldozat árán is az igazságosságot: ak­kor megjön a béke is. „ Adjátok meg Istennek, ami Istené“ (Máté 22, 21.), ez az első tétele az igaz­ságosságnak. „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoziok; akinek adóval, annak az adót, akinek illetékkel, annak az ille­téket, akinek félelemmel, annak a fé leimet, akinek tisztelettel, annak a tisz­teletet“ (Róm. 13, 7.). Meg kell igazulnunk Istennel szemben, igaznak kell lennünk és szolgálnunk a lelkek megigazulását, ez a béke első fel­tétele: béke Istennel. Másokat megbecsülő, mások jogát tisz­telő, a rideg önzésen túlnéző, becsületes jóakarattal keresni az igazságot az embe­rekkel szemben, a társadalmi igazságot, az emberi jogokat, ez a béke második feltétele: béke az emberek között. Láttuk a mi Szentséges Atyánkat az elmúlt esztendőben. Láttuk hitet sugárzó szemét. Hallottuk szeretettel meleg szavait. Éreztük már akkor, hogy „Krisztus követ-

Next

/
Thumbnails
Contents