A Győri Püspökség Körlevelei, 1938
Tartalomjegyzék
3 dák: Miért nem tudtuk mi azt kiűzni? Mondd nekik Jézus: A ti kicsiny hitetek miatt. (Máté 17, 18—19.). Kemény szavak, de az isteni Mester szavai. Bennük örök időre feltárta a papi lélek gyengeségének okát s egyben erejének forrását. A történelem eléggé igazolja : ha a papság hite meggyengült, akkor megtorpant erejében, hatásában is és mint a szárnyaszegett madár nem Indáit a földről felemelkedni, sem másokat felemelni. Ezért szorgalmazza úgy napjainkban is dicsőségesen uralkodó Szentalyánk, XI. Pius pápa a papi életszentséget. Szinte minden enciklikájában megpendíti a gondolatot, hogy korunkban rendíthetetlen hitre és eleven hitéletre van szükség, elsősorban a papnál. Ami egész természetes is, hiszen minden bajunk az élő hit megfogyatkozásából vagy hiányából fakad. A hitet nem pótolhatja semmiféle kultúra, tudomány vagy teológiai képzettség. A hit több mindezeknél! A hit önkéntes gyermeki leborulás, hódolat Isten előtt. A hit eleven kapocs Istennel, melyet a remény és a szeretet tökéletesít. Az egyik szemléltető, képes Kempis-kiadásban a három isteni erényt három grácia ábrázolja a szokásos szimbólumokkal. A hit égő fáklyáját vihar támadja. Erre a másik kettő szinte az életösztön kényszerűségével siet a hit lángjának védelmére, tudva, hogy a hit halála egyben a remény és a szeretet halála is. Ez a győzelem, mely meggyőzi a világot, a mi hitünk. Ki az, aki meggyőzi a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia ? (Ján. I. 5, 4—5). Ez az élő hit a papi lélek örökmécse. Ez igazít el bennünket az Eucharisztia előtt, melyről oly szépen mondja az Angyali Doktor imája : Visus, tactus, gustus in te fallitur, — Sed auditu solo tuto creditur: — Credo, quidquid dixit Dei Filius, — Nil hoc verbo veritatis verius. Még nagyon élénken cseng lelkűnkben az angyali ének visszhangja: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek! (Luk. 2, 14.). Ez az ének az isteni Gyermek bölcsődala. Angyalok intonálják, de visszhangzik, mint a legédesebb örömhír a földön mindazok lelkében, akik odaborulhattak a kis Jézuska jászola elé. Megjelent Üdvözítő Istenünk jósága s ember- szeretete (Tit. 3, 4.). Megnyílt az ég és e Gyeimekben leszállóit hozzánk a nagy Isten irgalma, kegyelme, emberszeretete. — Ez az ének a Kis Jézus legelső imája. Nem szóval, hanem lényével hirdeti a glóriát. Azzal, hogy az Atya egyszülött fia, az Atya fényét sugározza. Lux in tenebris lucet (Joan. 1, 5.). S ez a fény nekünk világít; ha befogadjuk, mi is megvilágosodunk és Isten fiai leszünk. Mindazoknak pedig, kik befogadák, hatalmat ada, hogy Isten gyermekeivé legyenek (Ján. 1, 12.). Őáltala valósul meg Isten dicsősége bennünk is s ez a mi leg- boldogítóbb békénk. A gloria és a pax együtt jár, egymástól elválaszthatatlan. Csak ott van béke, ahol a lélek életével zengi a glóriát. Végzetesen téves úton jár a világ, mikor békét hajszol, de Istentől megtagadja a hódolatot. Bűneinkben nincs békességünk. Éppen azért jött az Istenfia, hogy levegye rólunk a bűnt. íme az Isten báránya! íme, ki elveszi a világ bűnét! (Ján. 1, 29.) A gloria és a pax, Krisztus fenséges programmja legtökéletesebben Önmagában valósult meg, Ő csak az Atya dicsőségét keresi és su gározza. Az emberek közt is csak a jó- akaratúaknak van békességük. A szeretet tanítványa e szavakkal ve zeti be a Coenaculum eseményeit: Tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, midőn átmenjen e világból az Atyához, mivel szerette övéit, kik e világban va- lának, mindvégig szerette őket (Ján. 13,
