A Győri Püspökség Körlevelei, 1938

Tartalomjegyzék

4 1.). Ez a szeretet tartotta köztünk az Úr Jézust a legméltóságosabb Oltái iszentség- ben. Az Eucharisztia a megtestesülés foly­tatása és kiterjesztése térben és időben, hogy az áldott isteni Üdvözítő minden­kor és mindenütt velünk legyen. Ennek a csodálatos, minden teremtett értelmet meghaladó végtelen jóságnak a rugóját és célját is megtaláljuk a szent estén el hangzott főpapi imádságban. Ez az ima az első szentmise oratio-ja. Tömör össze­foglalása mindannak, amiért Krisztus áldott szíve dobogott. Egyben communio-ima is. Hálaadás és könyörgés az első szent­áldozás és az első papszentelés alkalmá­val. És még valami. Fenséges praefatio ja a másnapi keresztáldozatnak. Amiért a kereszten szentséges vérét hullaija, amiért az Eucharisztiát és a szentmisét rendeli, amiért papot szentel, azt ez a csodálatos ima szavakba foglalja s mint az Evangé­lium gyöngyét ránk hagyja. Nem lehet mély meghatódottság nélkül olvasni a fő­papi ima gondolatait. Csupa erő és gyen­gédség, alázat és fenség, de leginkább szeretet. A vinculum caritatis itt lüktet leghatalmasabban. Megértjük, mert az Eucharisztia nyelve szól benne. Mindent szent egységbe fűz össze. Először a pa­pokat, azután a híveket. Szent Atyám! tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Míg velük voltam, én tartottam meg őket a te nevedben ... most pedig hozzád megyek .. Nem kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól .. Szenteld meg őket az igazságban ... és én őértük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban (Ján. 17, 11 —19.). Aztán a ránk bízott híve­kért könyörög. Szintén az egységet kéri számukra is. Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te Atyám énbennem és én tebenned... és így elhiggye a világ, hogy te küldöttéi engem ("Ján. 17, 21 — 23.). íme az Eucharisztia gondolata Krisz­tus ajkán. Az egység eszközlője és fenn­tartója. Hatékony jel mindenkinek, az egység és béke záloga: a vinculum cari­tatis. Az Úr Jézus az Oltáriszentség mellé papot állított. Rábízta eucharisztikus és misztikus szent testének jövendő sorsát itt a földön. Rábízta missióját, hogy foly­tassa a világ végezetéig. Krisztus Urunk azért jött, hogy vinculum, kapocs legyen az ég és föld között. Az Ö szent sze­mélye a legtökéletesebb kapocs: Isten­ember. Istent és embert összekötő szent híd. Igazi pontifex, hídépítő szent hatalom. Istent könyörületre hajlító, megengesztelő, megbékéltető s az embert bűnbánatra hangoló, felemelő, üdvözítő szent erő. így volt köztünk, így maradt velünk pap­jaiban is. Az Ö nagy szeretete akarta, hogy a pap alter Christus legyen, sze­mélyes kapocs Isten és ember közt. Ezért nyomta lelkűnkbe örökre saját főpapi arcát az egyházirend jegyében. Ez a caracter ordinis elkötelez minket Istennek. Általa igazán Homo Dei vagyunk (Tini. 1. 6, 1 1.), Isten ügyének sáfárai. Tőle lehozzuk az áldást, Neki visszahordjuk a termést. Elkötelez minket a caracter Krisztusnak. Ego vinctus Christi Jesu, mondhatjuk mi is boldog örömmel szent Pállal (Efez. 3, I.). Krisztus bizalmasai vagyunk. Már nem mondalak benneteket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit mivel az ura, hanem barátaimnak mondotta­lak titeket, mert mindent... tudtul ad­tam nektek (Ján. 15, 15.). A bizalom a legszebb kitüntetés, ami más részéről érhet minket. A bizalomban lélek kap­csolódik a másikba. S ha rátekintek az Eucharisztiára, megdöbbenek annak a tudatától, mekkora bizalommal van hoz­zám az Istenfia. A kenyér színének egy­szerűsége és alázata felülmúlja a jászol

Next

/
Thumbnails
Contents