A Győri Püspökség Körlevelei, 1938
Tartalomjegyzék
1 I. 1. sz. Újévi sZózat a papsághoz. Tisztelendő Testvérek! Eucharisztikus szentévünkben, az újév hajnalán a nagy Apostolnak szavaival köszöntlek benneteket: Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki megáldott minket Krisztus bán minden mennyei, lelki áldással, amennyiben kiválasztott minket általa a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben (Ef. 1, 3—4.). Mindjobban közeledik az eucharisztikus kongresszus szent ideje. Lázas munka folyik mindenfelé és sok áhítatos, buzgó imádság száll az égbe, hogy e fenséges ünnepség minél több áldást hozzon a földre. A Regnum Marianum bizonyságot akar tenni ezeréves ősi szent hitéről. A világ színe előtt meg akarjuk vallani, hogy Szent István népe és a dicső Szenteknek unokái vagyunk, hogy ezeréves kultúránk és nemzeti létünk minden igaz kincse az oltárhoz fűz minket, melynek védelmében őseink századokon át vérez- tek. Hős eleink áhítatából szent örökségképen szállott ránk az Eucharisztia kegye- letes kultusza. S most oly hódolatot kívánunk a szentségi Jézus lába elé helyezni, melyben a magyar Szentek hite, buzgalma, engesztelő és hálás szeretete újul meg ben nünk. Most, a nagy aposztáziák és szörnyű istenbántások idején ország-világ előtt hitvallást akarunk tenni, hogy Krisztus köztünk él és uralkodik rajtunk, hogy mi boldog és hálás népe vagyunk és rendűletlen a bizalmunk, hogy minden egyéni bajunk és társadalmi betegségünk egyetlen orvosszere az Eucharisztia. Sacris solemniis iuncta sint gaudia, Et ex praecordiis sonent praeconia. Recedant vetera, nova sint omnia, Corda, voces et opera. (Hymnus in festo SSmi Corp. Christi). Úgy készüljünk e nagy napokra, hogy ne csak hála és engesztelés legyen a múltért, hanem egyben örvendetes nekilendülés egy szebb jövőnek, igazi megújulás a lelkek világában. Egészen természetes, hogy ebben a nagy munkában, Tisztelendő Testvérek, mi vagyunk az isteni Mester bizalmas munkatársai. Ránk vár elsősorban a nagy feladat, hogy megvalósuljon köztünk az Isten országa, melyért folyton imádkozunk: Jöjjön el a Te országod (Máté 6, 10.). Azért úgy tekintsük ezt a szentévet, mint Istentől nyert intést, buzdítást, kegyelmi ajándékot, hogy felszítsuk magunkban szent hivatásunk tüzét, mint az Apostol írja: Szítsd fel magadban az Isten kegyelmét, mely kezem rádtétele folytán benned vagyon (Tini. II. 1, 6.). Legyünk meggyőződve, hogy az egész eucharisztikus mozgalom és annak sikere kiváltképen a papság életszentségétől és buzgó- ságától függ. Kezünkbe tette le az isteni Üdvözítő az Eucharisztiát, annak sorsát és jórészben hatékonyságát is. Nagy kitüntetés, de egyben roppant felelősség
