A Győri Püspökség Körlevelei, 1938

Tartalomjegyzék

2 is ez. Azért nélkülözhetetlen a papnál a kegyelmi élet, a természetfeletti érzék, a mély hit, a pietás, gyermeki bizalom és gyengéd szeretet a szentségi Jézus iránt. Tanúm ugyanis az Isten, mennyire vágyódom mindnyájatok után Jézus Krisztus szeretetében. S ezért imádko­zom, hogy szeretetetek mindjobban gaz­dagodjék megismeréssel és teljes meg­értéssel (Fii. 1, 8—9.). Mikor Szent Ágoston szárnyaló láng leikével az Eucharisztiáról elmélkedik, alázatos, gyermeki lelke boldog elragad­tatással e szavakban tör ki : 0 sacra­mentum pietatis, o signum unitatis, o vinculum caritatis (Tract. 26. in Joan.). A budapesti eucharisztikus világkongresz- szus jeligéül tűzte maga elé: Vinculum Caritatis. Az Oltáriszentségben a szere­tet kötelékét ünnepli és orvosságul ajánlja korunk szétziláltsága ellen. Ezzel az Eucha- risztiának örök, soha el nem évülő, ma különösen megnyilvánuló korszerűségét is hirdeti, ami természetes is, hisz az ol­tár szent Titka kimeríthetetlen gazdag élet és éltető erő. A napsugár, a fény, a tiszta levegő, a kenyér mindig korszerű marad, el nem avul, soha felesleges nem lesz, mert mindig szükséges és pótolhatatlanul kívánatos, mint maga az élet. Én vagyok az élet kenyere, mondja az Úr (Ján. 6, 35.). Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad és én őbenne (Ján. 6, 57.). íme a nagyszentség hatása: a szeretet köteléke, vinculum ca­ritatis. Korunk fájdalmasan eltorzult arculatá­nak vonásai a szétesettség, a meghason- lás, a harc; a szeretet, egyetértés és béke hiánya. Szomorúan ráillik korunkra: mint­hogy megnövekedett a gonoszság, so­kakban meghűl a szeretet (Mt. 24, 12.). A bűn lényege az Istentől való elszaka­dás, azért a gyümölcse is széthúzás, békét­lenség, gyűlölet, háború. Ilyen világban élünk; hogyan teljesítsük benne eredmé­nyesen missiónkat? Mikor erre gondo­lok, lelki szemem előtt megelevenedik egy evangéliumi jelenet (Máté 17, 1—20. és Luk. 9, 28—43.). Krisztus Urunk a Táborhegyen áll fényben, dicsőségben, isteni fenségben. Feje felett megnyílik az ég. A mennyei Atya szava hangzik: Hic est filius meus dilectus. Körülötte kiválasztottak az égből és a földről. Béke és boldogság ömlik el rajtuk. Szent Péter felkiált: Uram, jó nekünk itt lenni. Igazi mennyország a földön! Lent pedig a hegy lábánál nagy tömeg hullámzik, köztük a sötétség fejedelme s betegség, nyomor, békétlenség, harc, romlás jár nyomában. S ott a többi tanítvány is. Küzködnek, vergődnek, de segíteni nem tudnak. Végre lejön Krisztus a hegyről s távozik a sátán, gyógyul a beteg, enyhül a fájdalom s csend, rend, békesség lesz. A képben két világ tárul fel: Krisztus országa és a sötétség birodalma. Mind­egyik itt van köztünk ma is. A Tábor­hegyet megtalálom az oltáron, a sötétség hatalmát eléggé érezzük és szenvedjük a világban. Hiába küzködünk és vergő­dünk mi is, ha előbb fel nem megyünk az eucharisztikus Táborra. Tele kell ott itatnunk lelkünket Krisztus ragyogó arcá­nak fényével, istenségének mély hitével, meg kell acéloznuuk lelkünket bizalom­mal, a győzelem szent reményével, min­dent bíró szeretettel, és így lehozni a szentségi Jézust inkább a szívünkben, mint a kezünkben, s beállnunk a há­borgó világba sok küzdelemmel, könyö­rülő, megértő szeretettel, akkor győzünk vele most is. Mikor a tömeg panaszkodott az Úrnak, hogy tanítványai nem tudtak rajta segíteni, feljajdult az isteni Üdvözítő: Ó hitetlen és romlott nemzedék! meddig leszek még veletek? (Máté 17, 16.). Akkora tanít­ványok titkon Jézushoz járulván mon­

Next

/
Thumbnails
Contents