A Győri Püspökség Körlevelei, 1936

Tartalomjegyzék

14

nép utolsó nagy napján pedig megálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyéku. (Ján. 7, 37.) Az Úr belenézett az ünneplők leikébe. Látta, hogy nélkülözik, és keresik az örök élet forrását. Silóé forrása csillapíthatta, de nem elégítette ki a lélek szomjúságát, mely Istenre vágyakozik. A templomban hangos kiáltással, a Golgotán pedig Szent Szívének megnyitásával hívja magához a szomjas lelkeket1 ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék. Az izraelitákat csak a sátoros ünnepek záró szertartása vezette Silóé forrásához, mi pedig minden reggel járulhatunk az oltárhoz, az örök élet forrásához. Ebből a forrásból merítenek a kölni dóm vagy a kínai misszióskápolna aranykelyhével. Ebből a forrásból ittak, és nevelődtek szentekké az első századoknak és a mi korunknak gyermekei.

Jézus Szent Szívének drága ékessége a töviskorona, melynek történetét véres betűkkel írták meg az evangélisták. Pilátus a sikertelen tárgyalások után átadja Jézust a katonáknak, hogy őt megostorozzák. „A katonák pedig tövisekből koronát fonván, fejére tevék, és bíborszín köpenyeget veiének rája, és hozzálépdelvén mondogaták: Üdvözlégy, zsidók királyai(Ján. 19,2—3.) Pilátus a tömegnek is bemutatta a töviskoronás királyt: „Kiméne tehát Jézus, a töviskoronát viselvén és a biborköpenyeget. Es mondá nekik: íme az ember!" (Ján. 19, 5.) És ez a királyi ékesség, a nagypénteki töviskorona az Egyház drága kincse maradt. Az első bűnnek büntetéseképen kaptuk a töviseket: tövist és bogáncsot terem neked a föld. (Móz. 1. 3, 18.) így utasította ki Isten az ősszülőket az igazi boldogság otthonából, a paradicsomkertböl. És az emberi kéz gondoskodott arról, hogy a földnek szúrós, de bőséges terméséből a Megváltónak is juttasson. A

nagypénteki alkonyatban Krisztus homlokáról levették ugyan a koronát, de amit a korona jelképezett, a bántalmak továbbra is megmaradtak. Erről panaszkodott az Úr Alacoque Szent Margitnak is, midőn Szívén a töviskoronát megmutatva azt kérte tőle, hogy nyújtson engesztelési azokért a inegbántásokért, amelyekkel az emberek a Legszentebb Szívet illetik. Mert a Krisztus Szívét átfonó töviseket nemcsak a múlt gonoszságai, hanem a jövő bűnei is termelik. Ki ne venné észre, hogy a mai kornak is megteremnek bűntövisei, melyek véresre sebzik az Úr Szent Szívét? Hitetlenség, szeretetlenség, istenkáromlás, szentségtörés, isteni és egyházi parancsolatok megvetése, nemcsak az egyeseknek, hanem néhol a társadalom nagyobb rétegének életében is fájdalmasan megnyilvánuló jelenségek. Az engesztelő lelkek mind a maguk, mind a mások életében felismerik, és érző szívvel fogják fel azokat a bántalmakat, amelyek Krisztus Egyházát és azon át az Úr Szent Szívét is sebzik.

A katonák nem gondolták, hogy a száraz, szúrós tövisekkel Krisztust milyen nagy birodalomnak, a szenvedők országának királyává koronázzák Ki tudná ennek a birodalomnak határait megvonni, a szenvedők számát pontosan megállapítani? Az 1931. évnek kimutatása szerint a csonka haza határain belül több mint 443 ezer beteget ápoltak az országnak 240 kórházában. És ki készít kimutatást a nyomortanyák ismeretlen szenvedőiről, vagy a gondosan berendezett otthonok rejtett szenvedéseiről? Hányán rejtik el könnyeiket a világ elől, és hordanak szívükön olyan sebet, melyet csak az Isten irgalmas kegyelme és az emberek jóságos szeretete tud meggyógyítani. A szenvedőknek ezen nagy serege könnyes szemmel és könyörgő szívvel néz a töviskoszorús királyi Szívre, és alázatos lélekkel imádkozza az apostol szép