A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
15 imádságát: „Áldott legyen az Isten . . . minden vigasztalás Istene, ki megvigasztal minket minden szorongatásunkban“. (Kor. II. 1, 3—4.) Akik a Legszentebb Szív engesztelésében élnek, a maguk szenvedéseiben és keresztviselésében boldogan tapasztalják az apostol tanításának igazát: „ Amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven van részünk Krisztus által a vigasztalásban is". (Kor. II. 1, 5.) Bárcsak tudnánk, szenvedő Testvéreim, Krisztus vigasztalásának forrásaiból oly mélyen és bőségesen meríteni, „ hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, kik bárminemű szorongatásban vannak, azzal a vigasztalással, mellyel minket is megvigasztal az Isten". (Kor. II. 1, 4.) Alacoque Szent Margit látomása szerint az Üdvözítő Szivéből lángnyelvek törtek elő. Az Úr Jézus azonban nemcsak Alacoque Szent Margitnak, hanem mindnyájunknak is megmutatja Szívének értünk lángoló szeretetét. Amikor megkezdi nyilvános működését, szeretetének fényét és melegét osztja a szenvedőknek, akik néha tömegeken törnek át, hogy közelébe jussanak. A szeretetnek és jóságnak kiáradó sugarait látták meg az evangéliumi édesanyák, akik gyermekeiket vitték az Üdvözítőhöz azzal a kéréssel, hogy tegye reájuk kezeit, és áldja meg őket. (Máik 10, 13.) Midőn az Úr könnyes szemmel állt Lázár sírjánál, a szeretet szent lángját látták a zsidók a mélységes részvétben, és csodálkozva mondották: „íme, mennyire szerette öt!" (Ján. 11, 36.) E lángoló szeretetről tesz bizonyságot az utolsó vacsorán a búcsúzás bensőséges perceiben is: „Vágyva vágytam ezt a húsvéti vacsorát enni veletek, mielőtt szenvedek “. (Luk. 22, 15.) És ennek a vágynak parazsa izzik ma is oltárainkon az Eucharisztia szent színei alatt. Az isteni szeretetnek ilyen túláradó gazdagságától meghatva az evangélista csak ennyit ír magyarázatul: „Mivel szerette övéit. . . mindvégig szerette őket". (Ján. 13, 1.) Az ószövetségnek voltak olyan égőáldozatai, melyekből semmit sem tartottak meg, az egészet felajánlották Istennek, és maradék nélkül elégették az áldozati oltár lángjaiban. Krisztus, az Isten Báránya is így áldozta fel magát érettünk a kereszt oltárán. Az önzetlen, a kiengesztelő szeretetnek lett tökéletes égőáldozata. A szentmisében ezt az áldozatot újítja meg, ezt a lángot lobbantja szívünkbe. Mily nagy szükség van erre épen napjainkban, amikor az önzetlen szeretet lángját sokan nem ismerik, és az áldozatok oltárát mesz- sziről elkerülik. Kihalóban van az áldozatos szeretet lángja azokban a családokban, ahol nem a lélek szent tüze, hanem a rideg számítás tartja együtt a lelkeket. Ezek nem raknak meleg családi fészket az új életnek, egyetlen gondjuk, hogy közös akarattal berendezkedjenek az élet megkönnyítésére. Virág és gyümölcs nélkül álló fák lesznek. Nincs vagy egyre gyérebb lesz az áldozatos szeretet lángja a haza oltárán is. Bár követnék minél többen Kem- pis bölcs tanácsát: „Ha egyszer amúgy igazán behatoltál volna Krisztus Szívébe, és egy keveset ízleltél volna az ő lángoló szeretetéből, akkor sem hasznoddal, sem károddal nem gondolnál, mert Jézus szeretete arra tanítja az embert, hogy magát figyelemre se méltassa". (Krisztus követése II. 1.) Jeremiás próféta megparancsolta, hogy akik számkivetésbe mennek, vigyék magukkal az oltár szent tüzét. (Makk. II. 2, 1.) Az Úr is azt akarta, hogy tanítványai az élet küzdelmeibe és számkivetésébe vigyék magukkal az áldozati lángot, azért parancsolta meg: „Maradjatok meg az én szeretetemben". (Ján. 15, 9.) Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye, világíts bele lángkévéiddel az.önző és számító életbe, hogy felmelegedjék a
