A Győri Püspökség Körlevelei, 1936
Tartalomjegyzék
11 III. 284. sz. XI. Pius pápa apostoli körlevele a katolikus papságról. Jelen körlevelemhez csatoltan megküldöm Szentséges Atyánk, dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápa apostoli körlevelét a katolikus papságról. Ez az enciklika, Szentatyánk szavai szerint betetőzése eddigi enciklikáinak. És valóban, ez az ünnepi hangú hatalmas körlevél oly fenséges magaslaton mutatja be az egész világnak a papi hivatást, a bölcseséggel és életszentséggel díszített papi életideált, annyi szeretettel és atyai gondossággal beszél erre a nagy feladatra való előkészületről, hogy mi, akiknek elsősorban szól, csak a legmélyebb hálával és bensőséges szent örömmel vehetjük kezünkbe. Nekünk, Tdő Testvéreim, nemcsak átolvasnunk kell Szentatyánk enciklikáját, hanem részletről-részletre haladva mindennapi elmélkedésünk tárgyává kell tennünk mindaddig, amíg minden gondolata át nem hatja lelkünket, és papi hivatásunk szeretetének, az Úr Jézuséit és a lelkekért való buzgóságnak, a papi életszentségre való törekvésnek új forrásává nem válik számunkra. Ezzel a kéréssel küldöm meg kedves Papságomnak az enciklikát, amelyet hő imám kísér: árassza a Szentlélek kegyelmét mindnyájunkra, hogy Szentatyánk szózatából új buzgóságot merítve, teljes lélekkel és soha nem lankadó kitartással törekedjünk azok lenni, akiknek lennünk kell, sacerdotes secundum Cor Jesu. Krisztusban Kedves Híveim ! Szent Pálnak, a nemzetek apostolának szavaival köszöntlek benneteket: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Szüntelenül hálát adok Istenemnek mindenkor értetek Isten kegyelméért, mely megadatott nektek Krisztus Jézusban, hogy mindenben gazdagok lettetek őbenne(Kor. I. 1, 3—5.) Egy évnek gazdag magvetését és a telkeknek bőséges kegyelmi termését kell megköszönnünk a századok láthatatlan és halhatatlan királyának, Krisztusnak, szívünkben hordva az apostol figyelmeztetését: „Sem az nem valami, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja*. (Kor. I. 3, 7.) Hálát adok örök főpásztorunknak, hogy midőn az ő küldetésében közietek jártam, és közületek sokat a bérmálás szentségével megerősítettem, személyesen győződhettem meg hitetek buzgó megváltásáról és szívetek gyermeki ragaszkodásáról. Az apostollal mondom: „ Midőn hozzátok mentem, testvérek, nem mentem a beszédnek vagy a bölcseségnek fönségével, hirdetni nektek Krisztus tanúbizonyságát. Mert nem szándékoztam más valamit tudni közietek, mint Jézus Krisztust, és pedig a megfeszítettet*. (Kor. I. 2, 1—2.) Róla ugyan már sok könyvet írtak, és sok tanítást elmondtak, mégis úgy érzem, hogy 285. sz. A főpásztor nagybőjti szózata a hívekhez.
