A Győri Püspökség Körlevelei, 1935

Tartalomjegyzék

63

bán véve tág keret, az idők, helyek és körülmények szabják meg, mit írjanak elő a paragrafusok, mint hasznosat és szükségeset a papság és nép lelki előmenetele szempontjából. A törvény különböző tételei azonban erre a közös eredőre vezethetők vissza: pro eius amore festinare. Akár a papi életnek vagy fegyelemnek, akár a lelkipásztori vagy társadalmi tevékenységnek elveit adja a zsinat, az írott betűnek csak úgy lesz értéke, ha Krisztus sze- retete hatja át a népet és papságot egyaránt.

A hajkorona feladásakor az Egyház úgy néz a szentelendők leikébe: qui pro eius amore festinant, mint akik a Krisztus szerete- téért való buzgóság jellegét hordják magukon. És minél előbbre jut a szentelendő a rendek fölvételében, annál jobban kell erősödnie Krisztus szeretetében. „Accipe vestem sacerdo tem, per quam caritas intellegitur" — így adták vállunkra a papi rend felvételekor a kazu- lát, és akkor mi a szeretet ruhájába öltözködtünk, szívünkben azzal a vággyal, hogy egész papi életünk a szeretet megszakítatlan szolgálata legyen. A zsinati előkészület munkáját csak úgy, mint a mostani napok tanácskozásait, a szeretet szelleme vezérli. Amit a szeretet sugall, az mindenkinek hasznos, amit Krisztus szeretete diktál, az mindenkinek szükséges.

Krisztus a szeretetnek új lángját hozta a földre: „Tüzet jöttem bocsátani a földre; és mit akarok mást, mint hogy már fölgyulladjon" (Luk. 12, 49.). Azóta Krisztus szeretete lett minden igazi reformnak mozgató lelke, a lelki nagyságnak éltető ereje. Ez a tűz melegítette át a Szent Szűz és Szent József szívét. Ez az új láng világított a pásztorok arcába a betlehemi sötét éjszakában az első adorációs órán. E tüzes fénynek érintésétől intonálta az agg Simeon legszebb dalát: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben" (Luk. 2, 29). Ez a szeretet tette édes otthonná az utolsó vacsora termét, végső és legnagyobb lobbanását pedig a Golgota oltáráról sugározta reánk: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint ha valaki életét adja bará taiért“ (Ján. 15, 13.).

Midőn Jeremiás próféta a perzsa fogságból hazatért, a lelki restauráció munkáját így kezdte meg: „Nepotes sacerdotum misit ad requirendum ignem" (Mák. II. 1, 20.). Az oltárnak egykor elrejtett régi lángját keressék meg a késői unokák. Minden reformnak legelső teendője, hogy megkeresse és szétossza azt a lángot, melyet Krisztus hozott a földre. Az apostolok ezzel a lánggal indultak el egykoron a missziós munkára. A szeretet mutatott nekik utat Korintusba, Rómába, Galáciába vagy Indiába. Krisztus szeretete melegítette át a hideg, nyirkos mamertini börtönt, és tette köny- nyűvé Szent Pál apostol fogságának bilincseit. „Én, Pál, a Kriszlus Jézus foglya vagyok értetek, pogányokért" (Efez. 3, 1.). Aszerint alakul a kornak lelküiete, hogy mennyit vesz át Krisztus szeretetéből. A mártírokat, a puszták remetéit, a középkor nagy rendalapítóit az Úr szeretete nevelte, és képesítette áldozatos, alkotó, heroikus életre. Hoíbauer Szent Kelemen, Vianney vagy Bosco Szent János lelkipásztori munkájának nagy hatását is a szeretet érteti és magyarázza meg.

Az aszkétika megkülönbözteti a benső vagy kontemplatív és külső vagy aktív kegyelmi életet, de mindegyik erőforrásául a szeretetet jelöli meg. A szeretet nyitja meg az Istennel való egyesülésnek csendes, békés útjait, a Krisztusban való megmaradásnak csodálatos kegyelmi lehetőségeit, midőn az apostollal mondhatja a lélek: „Élek pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem" (Gál. 2, 20.). Emberi fogalmat és elgondolást szinte fölülmúló: sancta unio. De ugyancsak a Krisztus szeretete lesz hajtó ereje a külső apostoli tevékenységnek is, mert Krisztus szeretete sürget minket" (Kor. II. 5, 14.). Isten kegyelmének megmérhetetlen nagyságát és a kegyelem működésének minden irányban való kihatását csak az tudja némileg is megérteni, aki imájának és munkájának minden kis szálával belegyökeresedik Krisztus szeretetébe : „ A szeretetben meggyökeresedve és megalapozva legyetek, s fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztusnak szeretetét is" (Efez. 3, 17 —19.). Krisztus az alap, melyre építhetünk, Ő a talaj, melybe gyökeret verünk, O az áldott szőllőtő, melyhez hozzánövünk. Ezért buzdít az apostol: „Gyökerezzetek meg Őbenne, és épüljetek föléje". Legyen meggyőződésünk, hogy az írott paragrafusnak életet, a külső cselekedetnek természetfölötti értéket és örök érdemet a szeretet ad. „In caritate perpetua dilexit nos Deus, ideo exaltatus a terra, attraxit nos ad Cor suum miserans' (Offic. Ss. Cordis). A mai kor