A Győri Püspökség Körlevelei, 1935

Tartalomjegyzék

64 közelebb áll az örök szeretet forrásához, az Úr Szent Szívéhez. Bár tudnánk a zsinati előírá­sok és határozatok úlján is minél többet bele­vinni magunk és híveink lelkiéletébe Krisztus örök szeretetéből, hogy így egyre többen és egyre mélyebben éreznők meg a Szent Szív­nek irgalmát és vonzó hatalmát. III. A fölszított szeretet fölfokozza a lélek­ben a munkakedvet. Amilyen mértékben növe­kedünk Krisztus szeretetében, annak arányá­ban fokozódik buzgóságunk és tevékenységünk. Fölszenteléskor ezt a szép figyelmeztetést kap­tuk: „Potens est Deus, ut augeat libi caritatem et opus perfectum". A papi szívben egy tőről hajt e kettő : szeretet és tökéletes cselekedet. Ezért az egyházmegyei zsinat határozatainak megvalósításától joggal várhatjuk papi tevé­kenységünk nagyobb lendületét. Ma a rekord-sebességek korát éljük. A szá­razföldi és vizi utak eddig elért eredményeit messze túlszárnyalja a légi utak szédületes se­bessége. És nemcsak a sínpályán vagy verseny- utakon, de az élet mindennapi menetében is megfigyelhető a gyorsabb és hajszoltabb ütem. Évszázados alkotások, társadalmi életformák és szokások máról-holnapra kicserélődnek, és a külső keretek megváltozásával a lelki életnek is új igényei, más követelései lesznek. Nekünk meg kell értenünk az idők szavát, és figyelnünk kell fordulását, mert csak így tudunk vele lé­pést tartani. Az új idők rendszerint új utakat és tevékenységet mutatnak. Ez pedig mindig több energiát, erősebb akaratot és elszánt lel­kűidet kíván. Az apostol talán maga is végig­nézte a Korintus közelében lezajló isztmoszi játékokat, figyelte a versenyzők megfeszített munkáját, innét veszi hasonlatát, midőn önma­gát és híveit biztatgatja a versenyfutásra, mert szerinte az apostoli munka, sőt az egyes ke­resztények élete is nem más, mint verseny- futás az égi jutalomért. „Nem tudjátok e, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan fut­nak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ... Én bizony fu­tok, nemcsak úgy bizonytalanra; vívok, nem­csak úgy a levegőt verdesve" (Kor. I. 9, 24, 26.). Nemcsak a természet rendjében, hanem a népek életében is igen gyakran az idők paran­csolják a legfontosabb és legkomolyabb teen­dőt. III. Pál pápa a trienti zsinatot meghirdető bullájában (1542) korának és a kereszténység­nek problémáját így világítja meg: „Omnia invenimus odiis et dissensionibus plena . . . Rhodus fuerat amissa, Hungária vexata, terra marique bellum, quum impius hostis noster Turea nullo tempore requiesceret" (Bulla in- dict. Concil. Trid.). Sötét, de hű kép ez az akkori állapotokról. És ha a több, lendületesebb és buzgóbb mun­kára biztatást és sürgetést akarok adni, nem a törvény betűire, hanem az életre, a bajokkal, problémákkal ma is annyira telített életre, az Egyház új és nehéz küzdelmeire hivatkozom. Az Egyház önálló sziklájáról Krisztus helytar­tója ma is ezt a harci síkot látja : minden gyű­lölettel és széthúzással van telve Változatlanul áll ma is a bullában reánk vonatkozó megállapí­tás, sőt megtoldhatjuk egy fájdalmas új szóval: Hungária vexata et truncata. Az Ecclesia mili­tans veszteséglistáján ma talán nagyobb téte­lek és szomorúbb statisztika szerepelnek, mint III. Pál pápa idejében: A pogányság ma nem nyílt fronton, nem területek el hódításával, ha­nem a lelkeknek elpogányosításával éri el harci sikereit. Ki ne érezné ma, hogy itt az „Ecclesia semper in procinctu posita" (in- or­dinatione Diaconi) sürgeti a teendőket, írja elő az Actio Catholica napi parancsait. Minél sú­lyosabb a beteg, annál sürgősebb a segítség. Késlekedés mindig kárára válik a szenvedőnek. Krisztus és a lelkek szeretetével szívünkben, a sürgős teendők szent meggyőződésével nyi­tom meg egyházmegyei zsinatunkat. A Creator Spiritus ereje töltse el lelkünket e napokban; a Lux Beatissima világítson és vezessen törvény­hozói munkánkban. Szózatának végeztével a főpásztor fel­olvastatta a következő üdvözlő táviratokat: 1. Beatissimo Patri Pio Papae XI. Roma, Civitas Vaticana. Patres Synodi Dioecesanae Jaurinen- sis ad pedes Sanctitatis Vestrae hu­militer sese prosternunt et obedientiam omnimodam, altissimam venerationem, filialem adhaesionem Vicario Christi testificantes Apostolicam benedictionem, divinorum munerum auspicem, devotis­sime implorant. Stephanus Breyer Episcopus Jaurinensis.

Next

/
Thumbnails
Contents