A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
64 közelebb áll az örök szeretet forrásához, az Úr Szent Szívéhez. Bár tudnánk a zsinati előírások és határozatok úlján is minél többet belevinni magunk és híveink lelkiéletébe Krisztus örök szeretetéből, hogy így egyre többen és egyre mélyebben éreznők meg a Szent Szívnek irgalmát és vonzó hatalmát. III. A fölszított szeretet fölfokozza a lélekben a munkakedvet. Amilyen mértékben növekedünk Krisztus szeretetében, annak arányában fokozódik buzgóságunk és tevékenységünk. Fölszenteléskor ezt a szép figyelmeztetést kaptuk: „Potens est Deus, ut augeat libi caritatem et opus perfectum". A papi szívben egy tőről hajt e kettő : szeretet és tökéletes cselekedet. Ezért az egyházmegyei zsinat határozatainak megvalósításától joggal várhatjuk papi tevékenységünk nagyobb lendületét. Ma a rekord-sebességek korát éljük. A szárazföldi és vizi utak eddig elért eredményeit messze túlszárnyalja a légi utak szédületes sebessége. És nemcsak a sínpályán vagy verseny- utakon, de az élet mindennapi menetében is megfigyelhető a gyorsabb és hajszoltabb ütem. Évszázados alkotások, társadalmi életformák és szokások máról-holnapra kicserélődnek, és a külső keretek megváltozásával a lelki életnek is új igényei, más követelései lesznek. Nekünk meg kell értenünk az idők szavát, és figyelnünk kell fordulását, mert csak így tudunk vele lépést tartani. Az új idők rendszerint új utakat és tevékenységet mutatnak. Ez pedig mindig több energiát, erősebb akaratot és elszánt lelkűidet kíván. Az apostol talán maga is végignézte a Korintus közelében lezajló isztmoszi játékokat, figyelte a versenyzők megfeszített munkáját, innét veszi hasonlatát, midőn önmagát és híveit biztatgatja a versenyfutásra, mert szerinte az apostoli munka, sőt az egyes keresztények élete is nem más, mint verseny- futás az égi jutalomért. „Nem tudjátok e, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! ... Én bizony futok, nemcsak úgy bizonytalanra; vívok, nemcsak úgy a levegőt verdesve" (Kor. I. 9, 24, 26.). Nemcsak a természet rendjében, hanem a népek életében is igen gyakran az idők parancsolják a legfontosabb és legkomolyabb teendőt. III. Pál pápa a trienti zsinatot meghirdető bullájában (1542) korának és a kereszténységnek problémáját így világítja meg: „Omnia invenimus odiis et dissensionibus plena . . . Rhodus fuerat amissa, Hungária vexata, terra marique bellum, quum impius hostis noster Turea nullo tempore requiesceret" (Bulla in- dict. Concil. Trid.). Sötét, de hű kép ez az akkori állapotokról. És ha a több, lendületesebb és buzgóbb munkára biztatást és sürgetést akarok adni, nem a törvény betűire, hanem az életre, a bajokkal, problémákkal ma is annyira telített életre, az Egyház új és nehéz küzdelmeire hivatkozom. Az Egyház önálló sziklájáról Krisztus helytartója ma is ezt a harci síkot látja : minden gyűlölettel és széthúzással van telve Változatlanul áll ma is a bullában reánk vonatkozó megállapítás, sőt megtoldhatjuk egy fájdalmas új szóval: Hungária vexata et truncata. Az Ecclesia militans veszteséglistáján ma talán nagyobb tételek és szomorúbb statisztika szerepelnek, mint III. Pál pápa idejében: A pogányság ma nem nyílt fronton, nem területek el hódításával, hanem a lelkeknek elpogányosításával éri el harci sikereit. Ki ne érezné ma, hogy itt az „Ecclesia semper in procinctu posita" (in- ordinatione Diaconi) sürgeti a teendőket, írja elő az Actio Catholica napi parancsait. Minél súlyosabb a beteg, annál sürgősebb a segítség. Késlekedés mindig kárára válik a szenvedőnek. Krisztus és a lelkek szeretetével szívünkben, a sürgős teendők szent meggyőződésével nyitom meg egyházmegyei zsinatunkat. A Creator Spiritus ereje töltse el lelkünket e napokban; a Lux Beatissima világítson és vezessen törvényhozói munkánkban. Szózatának végeztével a főpásztor felolvastatta a következő üdvözlő táviratokat: 1. Beatissimo Patri Pio Papae XI. Roma, Civitas Vaticana. Patres Synodi Dioecesanae Jaurinen- sis ad pedes Sanctitatis Vestrae humiliter sese prosternunt et obedientiam omnimodam, altissimam venerationem, filialem adhaesionem Vicario Christi testificantes Apostolicam benedictionem, divinorum munerum auspicem, devotissime implorant. Stephanus Breyer Episcopus Jaurinensis.
