A Győri Püspökség Körlevelei, 1935

Tartalomjegyzék

62

lós, Polgár Aladár, Prikoszovich Endre, Ragats János dr, Ragats Rezső dr, Ratzenböck Károly dr, Rauch Ferenc, Reiner Gyula, Resszer Mihály, Révay Tibor, Rozsos Ferenc, Saly László dr, Schmidt Mihály, Siklósi József, Somogyi Antal dr, Steiner Miklós, Su- rányi Ferenc, Szabady Béla dr, Szabó József dr, Sziklai Jenő, Szelestey Béla dr, Szohurek Antal, Szűcs Géza, Tuba Elemér, Tury Timót, Vavrek József, Várits Károly, Viola Mihály, Virágh Jeromos dr, Visi Péter, Vörös Fiilöp, Wag ner Mihály, Wallisch Jenő, Winkler Mi hály, Wrenkh Ede dr, Zalka László dr.

Kimentették magukat: Blazovich Jákó dr, Bossányi Árpád dr, Czingráber La jós, Farkas Sándor, Hadarits Kálmán, Huber János dr, Ivánkovics Gyula, Kriegler György dr, Kuster Béla, Né meth Gyula (szanyi), Papp Elemér, Szántó Antal dr, Szentiványi János.

d) A zsinat tagjai letették a hitvallást, majd

e) püspöki áldás zárta be az első ünnepélyes ülést.

Délelőtt 11 órakor:

Első tanácskozó ülés.

a) Az első tanácskozó ülést a főpász tor a zsinati atyákhoz intézett következő szózatával vezette be.

Tisztelendő Testvérek!

I. 1579. augusztus 2 a történeti dátum a győri egyházmegye életében. Nagynevű elődöm, Dras- kovits György, a trienti egyetemes zsinatnak is kimagasló alakja, erre a napra hívta össze a második egyházmegyei zsinatot az akkor még Györegyházmegyéhez tartozó Szombathelyre, ahol a Szűzanya templomában tartották a zsinati üléseket. 73 püspökelődöm közül 27-nek tevékenysége és kormányzási ideje esik bele a zsinat megtartása óta elmúlt 356 esztendőbe. Nekik és a névtelen ezrek emlékének, akik ez idő alatt egyházmegyénk területén Krisztus követségében jártak és fáradoztak, elismeréssel és hálával adózunk, mi magunk pedig alázatos lélekkel fogadjuk az örök Főpásztor figyelmeztetését: „Én aratni küldöttelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be“ (Ján. 4, 38.).

„Benedictione data, in pace dimissi fuerunt et synodus finita". így írja le a zsinat krónikása az utolsó ülés befejezését. A zsinat befejeződött, és a munka megkezdődött. A kapott áldás és a megindult munka nyomán sarjadt a lelki megújhodásnak, a hitéletnek új vetése, a katolikus reneszánsz bő aratása. A múló századok azonban nemcsak a vezetőket és munkásokat váltották az Úr szőllőjében, de megváltoztatták az egyházmegye területét is: először Mária Terézia alatt 1777-ben, legújabban pedig 1922-ben, amidőn XI. Pius pápa a burgenlandi részen levő 99 plébániát a bécsi hercegérseknek, mint apostoli adminisztrátornak joghatósága alá helyezte. Területben és híveink számában megfogyatkozva jöttünk össze a harmadik egyházmegyei zsinatra, de hiszem, hogy lélekben elődeink buzgóságának csorbítatlan erejével állunk az ősi egyházmegye megmaradt munkahelyén.

Ma új fejezetet kezdünk, új dátumot jegyzőnk fel a 900 éves egyházmegye történetének lapjain. A törvény előírásának, de még inkább szívünk közös kívánságának is eleget téve hívtam össze a Tisztelendő Testvéreket az egyházmegyei zsinat megtartására. A Pontifikáié imádságos szövegével köszöntőm gyűlésünket: „Oremus, fratres carissimi, Dominum nostrum Jesum Christum pro his famulis suis, qui . . . pro eius amore festinant". Köszöntésem és legelső kérésem csak ez lehet: Oremus, fratres carissimi ! A mögöttünk maradt múlt és a bizonytalan jövő ezen ünnepies találkozásánál imádságunk legyen köszönet a kapott sok kegyelemért, a jól végzett munkáért, és egyben legyen kérés a jövő sok teendőjéhez szükséges isteni támogatásért. Papi munka mindig csonka és befejezetlen marad, ha az imádság nem támogatja „O atio et operatio a te sem- per incipiat et per te coepta finiatur" — imád- kozzuk a szentmise hálaadó imádságában. A jó kezdést és tökéletes befejezést tőle kell várnunk, Aki nélkül semmit sem tehetünk.

II. Az egyházi törvénykönyv a 356. kánonban így határozza meg az egyházmegyei zsinat teendőit: „de iis tantum agendum, quae ad particulares cleri populique dioecesis necessitates vel utilitates referuntur". Ez magá-