A Győri Püspökség Körlevelei, 1935
Tartalomjegyzék
VII. 1550. sz. Papi nyugdíjintézet közgyűlésének jegyzőkönyve. Jegyzőkönyv a győregyházmegyei papi nyugdíjintézet 1935. évi augusztus hó 29-én tartott közgyűléséről Jelen voltak: Grősz József felszentelt püspök, püspöki helynök mint az alapszabályok 39. § a alapján a megyéspüspök úr őnagyméltósága által megbízott elnök, dr. Zalka László, dr. Ragats János, dr. Paár István, Mohi Adolf, Erényi Károly és dr. Nagelreiter Alajos székesegyházikanonokok, dr. Keszthelyi Gyula, Glatz Sándor, Karácsonyi Sándor, Papp Kálmán, Belovich István, Mersich Mihály, Papp Antal, Bene Pál, Baán Jenő, Wagner Mihály, Szohurek Antal és Klotz Ignác kerületi esperesek, Winkler Mihály, Harsányt Lajos, Bilovits István, Szűcs Géza, Bán János, Barillits Viktor, Németh Lajos, Kovács György, Wallisch Jenő, Polgár Aladár, Lengyel Isván és Grábics Henrik espereskerületi választott képviselők, dr. Kövér Lajos, a központi papság képviselője, Pokorny Miklós egyházmegyei irodaigazgató, Jan kovics József szentszéki jegyző, egyúttal a közgyűlés jegyzője, Bausz István, dr. Kriegler György és Oross Jenő káplánok, Várits Károly, dr. Bossányi Árpád és Fehérváry Gyula távolmaradásukat kimentették. Az elnök a közgyűlési tagok üdvözlése és a közgyűlés megnyitása után röviden ismerteti az okokat, amelyek a közgyűlés összehívását szükségessé tették. Az 1917- ben tartott utolsó közgyűlés óta a viszonyok annyira megváltoztak, hogy az akkor alkotott alapszabályok legfontosabb pontjainak végrehajtása lehetetlenné vált. Valamikor a nyugdíjintézetnek tekintélyes tőkevagyona volt. 1916-ban csak kamatokban és néhány alap hozzájárulásából több mint 41000 korona bevétele volt. A régi tőkék megsemmisültek; elmaradt kamatjövedelmüket csak részben pótolja az 1927. óta utalványozott államsegély. Az új tőkevagyon kamatjövedelme még nem számottevő. Az utóbbi években az intézet egyéb bevételei is erősen megcsappantak. Az intézet anyagi helyzete egyre romlik. Az 1930. év végén a pénztári maradvány, amely az első félévi nyugdíjak kifizetésére szolgál, még 30867 P volt, 1932 végén a pénztári maradvány már csak 22147 P, 1934 végén pedig 16816 P. Az intézet anyagi helyzetének ez a fokozatos romlása már a múlt évben arra kényszerítette a központi bizottságot, hogy a nyugdíjakat jelentékenyen leszállítsa. Mindössze ketten kaptak 2600 P-t, nyolcán 2400 P-t, egy 2200 P-t, egy 2000 P-t, a többiek nyugdíja 2000 P-n alul volt. Arról természetesen, hogy lakbérpótlékot vagy más segélyt adjunk, szó sem lehetett, sőt a kisegítő káplánok tartásdíjának folyósítását is meg kellett tagadnunk. A lényegesen megváltozott viszonyok,
