A Győri Püspökség Körlevelei, 1935

Tartalomjegyzék

24

volt. Vért izzadott, háromszor elesett, s egészen összezúzódott a kereszt alatt. A kereszt hangosan hirdeti azt az igazságot: „Nagy volt a ti vételáratok“ (Kor. I. 6, 20.). Ezt a drága árat Krisztus fizette le helyettünk, amikor a kereszten mindenét, utolsó csepp vérét is odaadta értünk.

Szent Pál apostol azt írja korintusi híveinek: „Nem szándékoztam más valamit tadni közietek, mint Jézus Krisztust, és pedig a megfeszítettetu (Kor. I. 2, 2.). Amikor szíveteket az igazi bűnbánat szellemével szeretném eltölteni, és Titeket a gyakori szentgyónásra akarlak buzdítani, én sem szándékozom mást hirdetni, mint Jézus Krisztust, és pedig a megfeszítettet. Ha mi Öt jobban megismerjük, a magunk megismerésében is előrejutunk, mint Szent Ágoston mondotta: „Ha Téged megismernélek, magamat is megismerném“. Addig nem lesz helyes és teljes önismeretünk, míg meg nem ismerjük Krisztust, a megfeszítettet. A kereszt igéje tanít meg minket az igazi bűnbánatnak szellemére. „A kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, ugyan oktalanság, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Istennek erejeu (Kor. I. 1, 18.). Ha ez az erő tölti el szívünket, akkor nem lesz nehéz a bűnbánat és a bűnvallomás.

Ha pedig akadna közietek, aki azt mondaná, az menjen gyónni, akinek bűne van, nekem nincs, azt Szent János apostol szavaival figyelmeztetem: „Ha azt mondjuk, hogy nincs bűnünk, mi magunk csaljuk meg magunkat, és nincsen bennünk igazság. Ha megváltjuk bűneinket: ő hű és igazságos, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól“ (Ján. 1. 1, 8—9.). Nézz gyakran és igaz hittel a megfeszített Jézus sebeire, és e pirosbetűs ielkitükör majd megmutatja, mi és mennyi a tartozásod a megbántott Istennel szemben.

II. A nagybőjti kereszt bűneinkre emlékeztet, az oltár pedig az adakozó szeretet terített asztalához hív, és a másik katolikus kötelességre figyelmeztet: „Legalább egyszer, húsvét táján az Oltáriszentséget magadhoz vegyed". A hálátlan és szeretetlen gyermek csak akkor jár haza, ha el van adósodva, vagy lerongyolódott. Te ne csak azért jöjj az apai házhoz, mert bűneid vannak, hanem inkább azért, mert szereteted van. Hozd el Jézusnak ne csak bűneidet, de szívedet is. „Jézusom! tied vagyok, tied is akarok maradni, ne engedd, hogy a bűn elszakítson Tőled". A jó szentgyónás után a buzgó szentáldozásnak ez a lényege: önátadás annak, akié vagyunk.

Nagyböjt idején felcsendül a templomokban a népének: „Jézus szenvedéséről bűnösök emlékezzünk". Szent Pál apostol azt tanítja, hogy a szentáldozással hirdetjük legméltóbban Jézus megváltó szenvedésének és halálának emlékét (Kor. I. 11, 26.). Emlékezni azonban nem egyszer illik egy évben, s a szeretet nem elégedhetik meg azzal, hogy csak egyszer, húsvét táján járul az Úr asztalához. Az Úr Jézus nem annyira az oltárszekrények és aranyedények lakója akar lenni, hanem inkább szíveket keres. Ö nem akar csak ritka ünnepi lakoma lenni, hanem mindennapi kenyér, amelyért mindennap fohászkodunk. Nem a keveseké akar lenni, hanem mindenkinek mindennapi kenyere. Nemcsak az erény hősei vagy a kiváltságosak kapnak ide meghívást, hanem halljuk a biztatást: „Jöjjetek hozzám

mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én jelüdítlek titeket“ (Máté 11, 28,). Ki az, aki nem fáradozik ? Ki az, aki nincs terhelve ? Az élet nehéz harcában mindnyájan keressük a felüdülést és enyhülést. Forduljunk az enyhülés szent kútforrásához, Jézus Szent- séges Szívéhez a szentáldozásban. Az