A Győri Püspökség Körlevelei, 1934
Tartalomjegyzék
43 1741. sz. A rendkívüli szentév és a missziók. A „Quod superiore anno" konstitució, amellyel a Szentatya, XI. Pius pápa a megváltás szent misztériumának egyetemes, rendkívüli jubileumát az egész katholikus világra kiterjesztette, különös figyelmünkbe ajánlja a missziók szent ügyét. Bensőséges szavakkal figyelmeztet bennünket, hogy a mi buzgó működésünk révén híveink közül minél többen elnyerjék a jubileumi teljes búcsút és a hívek nagy tábora imádkozzék buzgón a Szentatya szándékára. „Ami a szándékunkat illeti — Írja a konstitució — azonfölül, hogy az Egyház szabadsága mindenütt helyreálljon, a nemzetek békéhez, egyetértéshez és igaz boldoguláshoz jussanak, azt is kívánjuk a hívek buzgó imáinak gyümölcseként elérni, hogy a hithirdetők kitartó munkássága minél gazdagabb eredményeket lásson és az összes másvallásúak szerencsésen visszatérjenek Jézus Krisztus egy aklába." A Szentatya az egész világ imádságát kéri a missziók javára. A római missziós Főtanács elnöke az országos igazgató útján Öszentségének azt a hő óhaját juttatta el hozzánk, hogy mindnyájunk közreműködésével a szentév kifejezetten niisz- sziós-év legyen. Mi, akik a megváltás szent áldásaiban részesültünk, a legjobban azáltal mutathatjuk meg a Megváltó iránt hálánkat, hogy imáinkkal és adományainkkal segítünk a megváltás gyümölcseit eljuttatni azokhoz a népekhez is, amelyek még nem ismerik az Úr egyházát és tanítását. „Magister, quid ergo faciemus?" — kérdezzük az evangélium (Luk. 3, 12.) szavaival. Hol keressük és hogyan szerezzük meg a missziókért dolgozó, áldozatos buzgóságot? Aki a misszióknak buzgó apostola akar lenni, annak az igazi buzgóság, apostolság és minden kegyelem forrását, az Úr Jézus legszentebb Szívét kell megismernie és tanulmányoznia. Nem lehet a pap élete és működése számára biztosabb eligazodás és erőforrás, mint ha azt nézi, milyen gondolatok, érzelmek, vágyak, törekvések töltik el és dobogtatják isteni Mesterének szent Szívét. Krisztus, az örök Főpap, földi életében állandóan isteni küldetésének, a legszentebb missziónak útjait járta, utolsó óráiban pedig tanítványait és híveit missziós imádságába zárta. Alig tudjuk meghatódás nélkül olvasni Szent János evangéliumában fönséges főpapi imáját: „Szent Atyám ! tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi . . . Amint te küldöttéi engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világba És én őérettük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban." (Ján. 17, 11 —19.) Itt minden szó olyan, mint Jézus szívéből feltörő lobogó láng és minden láng a küldetéséért izzó Léleknek fényét és melegét vetíti lelkünkre.
