A Győri Püspökség Körlevelei, 1934
Tartalomjegyzék
44 „Amint te küldöttéi engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világba/ Az Úr itt missziós utat és tevékenységet mutat tanítványainak. Ö azzal a misszióval jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett. (Luk. 19, 10.) Ez a vágy vezette nyilvános tanításában, ez vitte a caenacu- lumba és a Golgota magaslatára. Lelkeket keresni, megmenteni, az örök élethez segíteni, ez volt jövetelének és szenvedésének egyetlen célja. És ezt a programmot hagyta örökségül tanítványaira és papságára „Sicut tu me misisti, et ego misi eos.“ Ezt az irányt, az ő útját kell megtalálnom Hogyan jött Ő? Csendben, nagy észrevétlenségben, a béke apostolaként. A sebeket bekötözte, a könnyeket letörölte: „evangelisare pauperibus misit me, sanare contritos corde“ (Luk. 4, 18.). És a világ mivel fizetett? Megmutatják a nagyhét eseményei, elmondják a passió könnyel és vérrel megírt sorai. „Nem föllebbvaló a tanítvány mesterénél." (Luk. 6, 40.) Ezen az úton küldi tehát őket is, küldi szegényen, a béke és szeretet jegyében. Mennek a missziós úton észrevétlenül. A világ eleinte oda sem figyel, mi történik Jeruzsálemben. Éli lármás, hajszolt életét. Nem figyeli, merre mennek, nem jegyzi fel, miről vagy kiről beszélnek. Amikor pedig tanításaikkal és elveikkel a pogány világnézet és krisztusi élet ütközőjébe kerülnek, félelem és vonakodás nélkül adják életüket a Mesterért. Ez a Mester és hűséges tanítványainak útja. A kereszt belenő, gyökeret ver minden komoly misszióba. De az úton nincs megállás, Krisztus szeretete egyre előbbre viszi őket. Ezt az áldozatos, apostoli lelkűidet kérjük és alakítsuk ki magunkban egyre jobban a jubileumi esztendőben. Secundum Cor tuum: bár tudnánk mindent szent Szívének kívánalmai szerint értékelni és végezni. Legyen előttünk mindig a legnagyobb érték a lélek, melynek megmentéséért az Úr nem kevesebbet, mint életét adta váltságul. „És én őérettük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban." A missziós lelkűiét újabb jegye és kívánalma, hogy meg legyen szentelve az igazságban. A szentnek mindenkihez és mindenkor missziója van. Ha nem is oktat másokat az örök igazságokra, ha nem is jár faluról f Jura, mégis missziós küldetésben jár, akár a közelben példájával, akár a távoli, messze területeken imádságának erejével nyeri meg a lelkeket Krisztus egyháza és az örök élet számára. Az Istennek tetsző, szent élet kegyelmi tartalék és S 'gítő erő forrás lehet sok más lélek számára. Mennyi kincset juttathatunk ezen az úton is a missziók javára. A segítségnek ezt a módját mutatja Kis Szent Teréz példája. Ő nem járt Kina vagy Afrika szegényes misszióstelepein. Kármelita zárda csendes cellájából lett a missziók pártfogója, mert szent és áldozatos életének érdeméből nagyon sokat juttatott a missziók hős munkásainak. Papi életünkben valósítsuk meg és mélyítsük el ezt az imádságot: „és én őérettük szentelem magamat". Krisztus e főpapi imádságával azt a nagy igazságot reve- lálja, hogy a kegyelem rendjében semmi sem megy veszendőbe. Fáradtságom felüdülés, könnyem vigasz, gyengeségem erő, keresztem támaszték lehet másoknak. Ez a gondolat vezeii a buzgó lelkeket, akik imádságaik és jócselekedeteik érdemének nagy részét felajánlják egy egy pogány lélek megnyeréséért. „De nem csupán őérettük könyörgök, hanem azokért is, kik az ő szavaik által hinni fognak énbennem." (Ján. 17, 20.) Krisztus imájának szűk a caenaculum, kevés a megfogyatkozott apostoli tábor, imá
