A Győri Püspökség Körlevelei, 1933

Tartalomjegyzék

48 De legyen a missziós vasárnap egyben az apostoli áldozatkészség napja is. A misz- sziók térítő hódítása gyümölcse annak a túláradó szeretetnek, amely hős hithir­detőink szívében lángol s amellyel a hi­tetlenek megtérítésére szentelték életüket. De nagy művük kiviteléhez a keresztény világ támaszára szorulnak. Enélkül nem tudnak megvalósítani minden keresztény és szociális művet, amelynek segítségével a bennszülöttek szívéhez férkőzhetnek. Ezért kell az evangélium zászlóvivőinek nagy hadjáratához megadni a szükséges eszközöket. Meg kell értetnünk a missziós vasárnapon híveinkkel, hogy a missziók­hoz, ehhez a lelkekért folyó hódító had­járathoz, mint minden hadviseléshez, anyagi eszközök is szükségesek. Ha néz­zük a kimutatásokat, melyek a missziók költségeiről hozzávetőlegesen tájékoztat­nak, bizony tetemes összegekkel találjuk szemközt magunkat. Ilyen tételek: a hit­hirdetők képzésének költségei, a tanító- és nevelőintézeteknek fenntartása, a hit­hirdetőjelöltek teljes ellátása. A nyolc középiskolán, bölcseleti-hittudományi éve­ken át egy-egy hithirdetőjelölt kiképzése kb. 14 ezer pengőbe kerül. Mivel több­ezer személyről van szó, ezen a címen évi 5—6 millió pengő a szükséglet. — A hithirdetők utazásai, számbavéve a vasut- és hajóstársaságok engedményeit is: évi 3—4 millió pengőbe kerülnek. — A hit­hirdetési kerületek és állomások dologi kiadásai: templomok, lakóházak, nevelő- intézetek, iskolák, kórházak, árvaházak és menházak építése és fenntartása, ha a kb. 400 kerületből 300-at veszünk olyannak, amely önmagát ellátni nem tudja, hozzá­vetőlegesen évi 113 millió pengő szük­ségletet jelent. — Személyi kiadások, ahol nemcsak a kb. 15 ezerre tehető hithirdető jön tekintetbe, hanem a mellettük működő sokkal nagyobbszámú tanító, katekista szer­zetestestvér és apáca. Pl. a jezsuiták Nan­king helynökségében a 188 hithirdető mel­lett 1429 bennszülött tanító-katekista, jó­részt külön díjazással és 197 bennszülött papnövendék és szépszámú egyéb segéd- személyzet működik. Legminimálisabb szá­mítással is kb. 104 millió pengőre rúg a missziók személyi kiadás-rovata. — Mind­ezeket összevéve a legkisebbre szorítják le a missziók évi kiadásainak összegét, akik azt évi 150 millióban vélik megálla­píthatónak. Ennek a hatalmas szükségletnek cse­kély részét fedezik a hívek missziós ado­mányai. A hitterjesztési egyesületek ösz- szes gyűjtése pl. az 1926/27. évben mind­össze 54 millió lírát, vagyis 16'5 millió pengőt tett ki. Ha a protestáns missziók összes segélyeit összevetjük a világ ösz- szes protestáns lakosságával, azt találjuk, hogy a protestáns államok, társulatok és magánosok adományaiból kimutatható ösz- szegéből egy-egy protestánsra mint ado­mány évi 30 frank esik, a katolikusokra pedig a kimutatható összes adományok­ból fejenkint csak évi 042 frank. Nem kell-e megszégyenülnünk első­sorban nekünk papoknak s nem kell-e mindent elkövetnünk, hogy a hitterjesz­tés segítésére tevékenyebb közszellemet teremtsünk. Aki nyitott szemmel él, an­nak meg kell látnia, hogy a missziók előtérbetolása napjainkban igazán nem ötletszerű. Világválságban élünk, amely nem gazdasági válság csupán, de nem utolsó helyen a lelkek válsága. Uj prófé­ták támadnak, új életformák vajúdnak s rajtunk áll, a mi erőkifejtéseinken, hogy a forrongásból győzedelmesen kerüljön ki, mint hitünk szerint az emberiség egyedüli boldogító életprogramja, a ke­reszt és az evangélium. Ádáz küzdelem dúl szerte a világban a lelkekért: ezért küzd nemcsak a protestantizmus, de még nagyobb vehemenciával a hitetlen világ­szellem. Nem immel-ámmal dolgoznak:

Next

/
Thumbnails
Contents