A Győri Püspökség Körlevelei, 1933

Tartalomjegyzék

I

VII.

Október hó 6-án, a hónap első péntekén, a Rózsafüzér Királynéja ünnepének előestéjén szomorúan kondult meg a győri székesegyház nagyharangja. Siratta a székesegyház főpapját, a győri egyházmegye püspökét,

FETSER ANTALT,

az I. oszt. polgári érdemrendnek, a Vörös Kereszt I. oszt. hadilékítményes tlszllKeresztJének és a Ferenc József-rend csillagos középkeresztjének

tulajdonosát,

aki a betegek szentségével újból megerősítve, életének 72-ik, papságának 49-ik, püspökségének 28-ik, győri püspökségének 19-ik évében, hősies türelemmel viselt hosszú szenvedés és rövid halálküzdelem után, papjai imádsága közben, csendben visszaadta nemes lelkét Teremtőjének.

Szent László városából jött hozzánk, hogy az apostoli szentszék és az apostoli király rendelkezése folytán élére álljon annak az egyházmegyének, amelynek legdrágább kincse Szent László királynak a győri székes- egyházban őrzött fejereklyéje. Mikor jött, Nagyvárad városának, Bihar vármegyének és az egész nagyváradi egyházmegyének őszinte szeretete, osztatlan tisztelete és nagyrabecsülése kisérte. Hamarosan meggyőződtünk róla, hogy az a szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés, amely őt hozzánk kisérte, kiérdemelt volt. Bölcs vezért, jóságos atyát, Isten Szíve szerinti főpásztort kaptunk benne, „non dominantem in cleris, sed forma factum gregis ex animo" (I. Petr. 5, 3.), aki „in omnibus seipsum praebuit exemplum bonorum operum" (Tit. 2, 7.).

Példaképünk volt a kötelességteljesítésben. Több mint egy évtized óta betegeskedett. A betegség egyre jobban elgyengítette. De megtört, szenvedő testtel is az utolsó hónapokig eleget tett nemcsak szorosan vett főpásztori, egyházkormányzói kötelességeinek, hanem közéleti és társadalmi feladatainak is, híven sokszor hangoztatott elvéhez: Az állás, a jog kötelességekkel jár és aki nem akar kötelességeket teljesíteni, az nem érdemli meg a jogokat.