A Győri Püspökség Körlevelei, 1933
Tartalomjegyzék
Példaképünk volt az Isten szolgálatában, a papi életben. Napi szentmiséjét, amíg csak megvolt hozzá az ereje, soha el nem mulasztotta. Közel másfél év óta nem tudott misézni, csak szentmisét tudott hallgatni, de az utolsó napokig eléje kellett tenni a misekönyvet, hogy figyelemmel kisérhesse a szent áldozat bemutatását. Utolsó napjának reggelén is ülve jelen volt a szentmisén és megáldozott. Ha csak nem feküdt betegen, a déli és esti szentséglátogatást el nem hagyla. A breviáriumot már régóta nem tudta rendesen elmondani, de hiába mondtam neki, hogy nincs kötelezve elmondására és hiába mentettem fel alóla kifejezetten is, az utolsó napokig próbálta elvégezni. Hivatalos leveleinek rendes záradéka volt: A Szentsé- ges Szív szeretetében vagyok ... És ez nála nem volt üres szó. Szerette a Szent Szívet. Az utolsó Jézus Szíve-ünnepen betegen, megtörtén levitette magát a székesegyház melletti térre, hogy híveinek ezreivel résztvegyen a Szent Szív engesztelésében. Címerét a Szent Szűz képe ékesítette. A Szent Szűz ünnepét, Gyümölcsoltó Boldogasszony napját választotta püspöki beiktatása napjául. A Szent Szűz képét nemcsak címerében hordozta, hanem szívében is. A Szűzanyának élete végéig hűséges tisztelője volt. Mikor a rózsafüzért már nem tudta kezelni, a betegápoló nővérrel együtt imádkozta. Példaképünk volt a szenvedések elviselésében. Sokat szenvedett, de soha nem hallottunk tőle türelmetlen, panaszos szót. Ki kelldllani — szokta mondani mosolyogva, ha néha megkérdeztük tőle, hogy nagyok-e a fájdalmai. „In omnibus seipsum praebuit exemplum", az Anyaszentegyházhoz, az apostoli szentszékhez való törhetetlen hűségben és ragaszkodásban is, a haza áldozatkész szeretetében is, az emberekkel való érintkezésben is, abban az egyszerűségben, közvetlenségben, mindenki sorsa iránt való érdeklődésben, amellyel mindenkit megnyert. Mindenek fölött pedig jóságos atyánk volt. Székfoglaló beszédében azt ígérte, hogy atyja lesz papjainak és híveinek. Hogy mennyire megvalósította ezt az Ígéretét, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy mi mindig úgy beszéltünk róla, mint a mi atyánkról. Tizennyolc éven át kormányozta a győri egyházmegyét. Kormányzása hazánk történelmének legnehezebb napjaira esik. Mikor püspöki székét elfoglalta, javában dúlt a világháború, aztán jött az összeomlás, Trianon és ezek nyomában a gazdasági válság. A haza sorsában osztozott egyházmegyéje is. Trianon 99 plébániáját vitte el, a gazdasági összeomlás pedig jövedelmei nagyobb részétől fosztotta meg. Jövedelmeinek megcsappanása csak annyiban érintette, hogy így kevesebbet tehetett egyházmegyéjéért és a nyomorúság enyhítésére, mint amennyit szeretett volna tenni, a haza szomorú sorsa azonban fájó súllyal nehezedett lelkére. Hazafiui fájdalmát csak a törhetetlen hit enyhítette, hogy előbb utóbb megjön az igazság győzelme, a magyar feltámadás.
