A Győri Püspökség Körlevelei, 1933
Tartalomjegyzék
20 vagy sajtóbarát bevonásával. Közreműködik, hogy a ponyvairodalom helyét a magyar irodalom népszerű, olcsó kiadásai foglalják el. A község nevezetesebb eseményeiről értesíti a katolikus lapokat s az egyetlen keresztény kőnyomatost: a Magyar Kurírt (Szerkesztő: MalcsinerEmil, Budapest, IV., Kossuth Lajos utca 1. sz.); időről-időre felhívja a sajtó figyelmét, hogy foglalkozzék az újságírás a magyar vidéknek, népnek életkivánalmaival s hogy az idegen szavaktól hemzsegő keverék-nyelv helyett Írjon magyarul. Példájával és buzdításával közreműködik, hogy az u. n. kulturadó a keresztény sajtó támogatására be is folyjék. A szociális és karitatív szakosztály feladata a katolikus szociális irodalom pártolása, terjesztése, az ellenséges (szociáldemokrata, kommunista, bolsevista stb.) mozgalmak és irodalmak szemmeltartása és ellenük való védekezés, ifjusággondo- zás, családvédelem, ipari és mezőgazda- sági munkásság, a falusi nép és a szegény- gondozás szervezése. A szociális szakosztály minden ősszel összeállítja a szegények kataszterét. Megállapítja az elkövetkezendő télre a gondviselő nélküli, tehetetlen szegények ellátásának módját; közreműködik, hogy minden módosabb családnak legyen egy szegényebb család pártfogoltja, amelyet elsősorban alkalmaz külső és házi munkára s amelynek az éhínségtől való megmentésén elsősorban közreműködik. Az elhagyott szegény öregek és gyermekek napról-napra különböző családoknál történő ellátását szorgalmazza, az e téren felmerülő esetleges hiányokat pótolni, a bajokat elsimítani igyekszik. Rajt van a szakosztály a község többi polgárával együtt, hogy szegényeit a község a maga erejéből ellássa s ne tűrje, hogy szegényei idegen községekben legyenek kénytelenek csavarogni s így a falu becsületét rontani. Minden ősz folyamán szorgalmazza a politikai községgel együtt, hogy a község minden családjának meglegyen télire a betevő-kenyere és tüzelője. Szemmeltartja e szakosztály az országos szegényakciókat s rajt van összeköttetések szerzése és levelezés útján, hogy a katolikus pénzből összegyűlt országos adakozások szétosztásánál ne felejtsék ki a katolikus faluk szegényeit se, elsősorban az olcsó ruhaszövettel, lábbelivel való ellátást illetőleg. Gondja lehet a szakosztálynak arra is, hogy a községből egy-egy igen rászoruló szegény gyermek a gyermeknyaraltatás áldásában is részesüljön; a gyógyíthatatlan beteg gyermek pedig esetleg a budai Jópásztor-apácák intézményében elhelyezést nyerjen. Ügyel rá, hogy a községbeli vállalkozó munkás-csoportok, részes- és aratómunkásbokrok olyan tagokból tevődjenek össze, hogy a munkaalkalmat a község számára hosszú éveken át megtartsák s hogy e munkás csoportok mindenegyes tagja át- érezze, hogy községbelijeinek kenyerével játszik esetleges felelőtlen viselkedésével. Egyes plébánosok eddig is áldásos és eredményes működést fejtettek ki a munkás híveik számára való munkaalkalom szerzésével, közvetítésével,' a munkaadók és munkások békítésével és kiegyeztetésével. A lehetőség szerint ne tévessze szem elől e szakosztály a szolgálóleányoknak, iparostanulóknak vagy egyéb munkásoknak, városba került falusi ifjúság sorsát se. Az ilyenek ugyanis a városban kellő felügyelet nélkül könnyen megromlanak s a faluba visszakerülve megmételyezhetik romlatlan kortársaikat is. A faluról városba szakadt leány, fiú elveszti a szülők, rokonok óvó szeretetét, a falu szájától való félelmet: nem lévén hozzáedződve a város sok bűnalkalmához, szabad prédája
