A Győri Püspökség Körlevelei, 1931
Tartalomjegyzék
4 Mily egyenlőséget hozna ránk a szocializmus? Egyház nélkül a társadalmi kérdést megoldani nem lehet. tehát a szocialisták a szülők gondviselését mellőzve, az állam gondviselését sürgetik, a természetjog ellen vétenek s a családi szervezetet megbontják. Azonban ez nemcsak igazságtalanság volna, hanem ezenfelül megzavarna és fölforgatna minden rendet s nehéz és gyűlöletes szolgaságot hozna a polgárokra. Tág út nyílnék a kölcsönös irigységre, rágalmazásra és meghasonlásra, megszűnnék az egyesek tehetségét és szorgalmát sarkaló ösztönzés s ezzel együtt a gazdagság forrásai és kiapadnának ; szóval az az egyenlőség nem lenne egyéb, mint az emberek egyenlő nyomora s különbség nélkül való szánalmas helyzete. A mondottakból kitűnik, hogy a szocializmus alaptétele, mely a birtokot közössé akarja tenni, mindenesetre elvetendő, mivel azoknak is árt, kiken segíteni akar, — s mivel az egyesek természetes jogaival ellenkezik s mivel az államköteléket s a közbékét zavarja. Jegyezzük meg tehát magunknak, hogy midőn a nép helyzetének javításáról van szó, a magántulajdon sértetlen fönntartását kell alapul vennünk. Ezek után ki fogjuk fejteni, hol kell keresni az annyira óhajtott orvoslást ! Bízvást és teljes joggal bocsátkozunk épen Mi e kérdésnek tárgyalásába, mivel oly bonyodalomról van szó, melyből a kath. vallás és egyház segítsége nélkül nincs kiút. Mivel pedig a vallás megőrzése és azoknak az eszközöknek használata, amelyek az egyház hatalmában vannak, elsősorban a Mi föladatunk, hallgatással kötelességet mulasztanánk. Igaz ugyan, hogy e fontos ügy mások közreműködését is megköveteli, értjük az államok fejedelmeit, az urakat és gazdagokat ép- úgy, mint a munkásokat, akiknek sorsáról van itt elsősorban szó ; de azt habozás nélkül kimondjuk, hogy minden emberi kísérlet hiábavaló lesz, ha az egyházat mellőzik. Az egyház ugyanis az, mely az evangéliumból merített tanaival a harcot vagy megszüntetheti, vagy legalább keserűségét enyhítheti, — az egyeseknek nemcsak elméjét kiművelni, hanem az ő törvényei által életüket s erkölcseiket szabályozni törekszik; — az egyház az, mely sok hasznos intézménnyel javítja a szegények helyzetét; — az egyház az, mely minden osztálynak iparkodását és erejét oda akarja irányítani, hogy a munkások helyzete lehető legalkalmasabb módon javuljon, aminek elérésére az állami törvények és tekintély igénybevételét is — a maga rendje és módja szerint — szükségesnek tartja. Elsősorban tekintettel kell lennünk az emberi természetre, melynélfogva a polgári társadalomban az elsők az utolsókkal egy vonalon nem állhatnak. Hánytorgatják az egyenlőséget a szocialisták, de hiábavaló minden tusakodás a természet ellen. Az emberek u. i. természettől fogva sokban és nagyon különböznek egymástól ; nem egyenlők elmebeli tehetségeik-, szorgalmuk-, egészségük-, erőiknél fogva s e tényezők különbözőségéből származik a társadalmi állapotok különfélesége is. Ez pedig mind az egyeseknek, mind a társadalomnak előnyére válik ; a közéletben ugyanis különböző munkák elvégzésére, különféle tehetségekre és foglalkozásokra van szükség, amire az embereket többnyire családi viszonyaik különfélesége vezérli... Ami a testi munkát illeti, az a paradicsomi állapotban sem hiányzott volna. De akkor lelki gyönyörűségül az akarat szabadon kívánta volna meg, most pedig a bűn büntetéséül fájdalommal ránk kényszeríti a szükség. «Átkozott a föld munkád alatt: fáradalmak árán egyél abból élted valamennyi napja alatt.» (I. Móz. 3, 17.) S az egyéb földi bajoknak sem lesz soha sem végok. Tűrnünk kell azokat, mint a bűnnek kemény és nehéz következményeit, amelyek az embert szükségképen élete végéig elkísérik. Szenvedés az ember sorsa. Bármit kíséreljenek meg az emberek, a bajokat az emberi életből semmiféle erővel vagy mesterkedéssel egészen kiirtani nem tudják. Akik ilyesféle hatalommal dicsekesznek és a nyomorgó népnek minden szenvedés és baj nélkül való, szakadatlan örömmel és boldogsággal teljes életet ígérnek, bűnös játékot űznek a néppel, amelynek vége nagyobb csapásokat hoz az eddigieknél. Legjobb az emberi dolgokat úgy venni, amint vannak s a bajokra az orvoslást egészen másutt keresni. Gyökeres hibát követnek el a társadalmi kérdés tárgyalásában azok is, kik a két társadalmi osztályt egymás ellenségének tartják, mintha a természet a gazdagokat és a szegényeket arra teremtette volna, hogy állandó harcban egymást irtsák. Ez annyira ellenkezik a józan ésszel, hogy ép az ellenkezője az igaz ; valamint u. i. a testben a különféle tagok úgy illenek egymáshoz, hogy kölcsönös viszonyukból a legszebb összhang támad : épen úgy intézkedett a természet a polgári társadalomban is, hogy az a két osztály egyetértő kölcsönösségben álljon s állandó egyensúlyba helyezkedjék. Amúgy is egymásra vannak utalva ; sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fenn nem állhat. Az egyetértés szépséget és rendet hoz létre, míg ellenkezőleg az örökös Egyes túlzások, melyeket e kérdés tárgyalásában kerülni kell.
