A Győri Püspökség Körlevelei, 1931

Tartalomjegyzék

5

Mily kötelmeket ró a kereszténység a munkásra ?

Milyeneket a munkát- adókra?

i

I

i

t

i

i

i

;

|

]

harcot okvetetlenül csak általános elvadulás és zűrzavar követheti. E küzdelem megszüntetésére pedig, sőt gyökeres kiirtására a keresztény intézmények csodálatos és sokféle erővel rendelkeznek...

Először is a vallás parancsai, amelyeknek magyarázója és őre az Egyház, nagyon is alkalmasok a szegények és a gazdagok megbékítésére és viszonyuk szabályozására, azáltal, hogy mindkét osztályt figyelmezteti kölcsönös kötelességeikre, különösen azokra, amelyek az igazságosság követelményei . . .

A munkásnak és szegénynek következő kötelmei vannak : a munkát, amelyet szabadon és méltányos szerződéssel vállalt, végezze tökéletesen és hűen ; semmiféle kárt ne okozzon és urának személyét ne sértse ; saját érdekében tartózkodjék az erőszaktól s ne vetemedjék soha lázadásra, ne szövetkezzék rosszindulatú emberekkel, kik rászedik, vérmes reményeket keltenek föl benne, bevált- hatatlan ígéreteket tesznek, holott a velük való szövetkezésnek eredménye nem lehet más, mint feldúlt jólét s késő bánat...

A munkátadók legfőbb kötelességei közé tartozik, hogy munkásait ne tekintse rabszolgáknak, tisztelje bennök az emberi méltóságot, amelyet keresztény voltuk még megnemesített. Értse meg, hogy a kenyérkereső munka a természetjog és a keresztény bölcselet fényénél nem lealázó, hanem fölemelő, mert az élet fenntartásának tisztességes eszköze ; ellenben csúnya és embertelen dolog az embereket a nyerészkedés merő eszközeinek nézni s őket csak annyira becsülni, amennyit a nyers munkaerejük ér. Ugyancsak kötelességük a munkások vallásos igényeivel és leikök javával szá- motvetni. Tehát időt kell nekik engedni, hogy vallásukat gyakorolják. Nem szabad őket a romlás és bűnözés veszélyének és csábításának kitenni, családjuk gondozásától és a takarékosságról leszoktatni, több terhet rájuk rakni, mint amennyit elbírnak vagy olyasmit követelni, ami koruknak és nemüknek meg nem felel. De min- denekfölött az a kötelességük, hogy mindenkinek megadják a magáét. Hogy a munkabérnek méltányos mértéke és fokozata meghatároztassék, több tényezőt kell számba venni; de általában ne feledjék el soha a tehetősek és a munkátadók, hogy isteni s emberi törvényt lábbal taposnak, ha a szegényeket haszonlesésből elnyomják s szerencsétlenségüket kizsákmányolják ... A munkások igazságos bérének elvonása igen nagy bűn, amely bosszúért az égbe kiált. «A munkások bére,.. . amelyet ti megdézsmáltatok, fölkiált és az ő kiáltásuk

elhatott a seregek Urának fülébe. (Jak. 5, 4.) Gondosan őrködjenek a gazdagok, hogy a szegények csekély keresményében erőszakkal, ravaszsággal vagy kamatcsalással kárt ne tegyenek, már azért is, mert a szegények nem eléggé erősek a védekezésre az igazságtalanságok ellen és az ő vagyonkájuk minél csekélyebb, annál szentebb. Az ilyen törvényeknek megtartása önmagában képes volna a viszálykodás okait megszüntetni. De az egyház az Űr Jézus tanítása és útmutatása nyomán még tovább megy és még tökéletesebb parancsokkal odatörekszik, hogy a két osztályt kölcsönös barátságban és szeretetben egyesítse. A földi javak igaz értékét megérteni és megbecsülni nem tudjuk, ha lelkünk rá nem tekint a másik, az örökkévaló életre. Ennek szem elől tévesztésével az erkölcsi tisztesség fogalma veszendőbe menne, sőt az egész világ értelme homályba burkolódnék és emberi eszünkkel kifürkészhetetlenné válnék. Tehát maga a természet is figyelmeztet rá, ami a keresztény vallásnak alaptantétele, hogy akkor fogunk igazán élni, amikor majd erről a földről elköltözünk. Isten az embert nem ennek a múlandó és törékeny földnek, hanem az örökkévaló mennyországnak számára alkotta s a földet neki nem állandó lakásul, hanem ideiglenes zarándoklás helyéül rendelte. Az örök boldogság szempontjából nem ez a fontos, hogy ideiglenes javakban duskál- kodol-e avagy szűkölködöl; hanem az, hogy e javakkal miképen élsz. Halandó életünk számtalan nyomorúságait az Úr Jézus Krisztus a megváltás által nem szüntette meg, hanem csak átváltoztatta azokat erényességre serkentő és érdemszerző erőkké. S senki sem szerezhet örök érdemeket, ha nem jár Krisztusnak véres nyomain. «Ha szenvedünk vele, uralkodni is fogunk vele.» (2 Tim. 2, 12.) Krisztus önként vállalt szenvedéssel és kereszthordozással minden szenvedésnek és földi keresztnek súlyát csodálatosan megenyhítette, sőt nemcsak a példájával, hanem kegyelmével és az örök jutalom ígéretével is megkönnyítette a szenvedést. «Ez a mi jelenlegi, pillanatnyi és könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőségnek fölötte nagy örök mértékét szerzi meg nekünk.» (2 Kor. 4, 17.) A gazdagok intést kapnak, hogy a gazdagság nem mentesíthet a szenvedés alól és nem használhat az örök boldogság elnyerésében, sőt abban akadályul szolgál. (Máté 19, 23—24.) Megrémítheti a gazdagokat Krisztusnak szokatlanul erős fenyegetése (Luk. 6, 24—25), hogy számot kell adni vagyonuk használatáról a szigorú Bírónak. A vagyon használatáról valóban kitűnő és nagy-