A Győri Püspökség Körlevelei, 1930
Tartalomjegyzék
30 ködjenek azon, hogy a szentmiséhez szükséges kenyér és bor olyan legyen, hogy a szentség érvénytelenségének veszélye emberileg ki legyen zárva 2. Ezért, amennyiben a szentséghez szükséges anyagot nem maguk állítják elő, lehetőleg szerzetesektől szerezzék be a teljesen megbízható bort és ostyát. Ez utóbbira nézve újólag felhívom a figyelmet a budapesti Reparatrix-zárdára (IX., Üllői-út 75) és a szombathelyi kármelita apácazárdára, ahonnan ostya könnyen beszerezhető. 3. A plébánosok és templomok igazgatói tegyenek ide jelentést arra nézve, honnan szerezték be eddig a szükséges misebort és szent ostyát. 4. Különös gond fordítandó arra, hogy a szent ostyák úgy legyenek elkészítve, hogy kisebb részecskék könnyen ne váljanak le róluk. Ezért a miséző papok szokják meg, hogy a könnyen leváló morzsákat mise előtt körülsimítással eltávolítsák. Hasonlóképen gondos körülsimítással készítendők elő az áldoztatás- hoz szánt kis ostyák is, mielőtt a cibo- riumba kerülnének. 5. A szentségházban őrzött konszek- rált ostyák megújítását illetőleg utalok b. e. Vaszary Kolosnak a templomigazgatók részére kiadott és fentebb szószerint idézett rendeletére. II. Az áldoztatásnál elhulló morzsák összegyűjtése. A Congregatio utasításában másodsorban azt célozta, hogy újabb intézkedéssel megakadályoztassék a kon- szekrált ostyákról esetleg leváló morzsák elhullása s hogy ne fordulhasson elő könnyen, hogy a pap kezéből a szent ostya a földre hulljon. Eddig e célból általánosan az áldoztató rácsra alkalmazott fehér térítőt használtuk, azonban mindenki saját tapasztalásából tudja, hogy ez a terítő a célnak nem felel meg tökéletesen. Ha sajnálatosan megtörténik, hogy a szent ostya kihull a pap kezéből, sokszor nem akad meg a térítőn, hanem tovább csúszik a földre. Ami pedig a szent ostyákról lehulló morzsákat illeti, ezeket a fehér térítőről nem lehet összegyűjteni. Több országban már régen a szokás honosodott meg, hogy az áldozok tálcácskát tartanak álluk alá s ezzel fogják fel az esetleg lehulló morzsákat. Ez az áldoztatásnál használt tálca nem azonos a szentmise kely- hének patenájával. Rendesen nagyobb és a legtöbb helyt nem is kerek alakú. A szentmise kelyhének patenáját erre a célra nem szabad felhasználni, mert az kon- szekrált tárgy lévén — és pedig egyenesen a szentmise végzésére konszekrált tárgy — így laikusok kezébe nem adható. Általánosságban kétféle alakot használnak külföldön. Az egyik nem túlságosan mélyített, a szentmise patenájánál nagyobb és súlyosabb kerek alakú tányér. A másiknak alakja pedig a téglalap vagy trapéz, melynek három oldalát alacsony perem veszi körül, a negyedik oldal ellenben szabad. Az áldozó ezt a peremnélküli oldalt tartja álla alá. A szentszék az áldoztató tálca alkalmazását, mely sok helyen igen jól bevált, most általában kötelezővé akarja tenni s ezért utasításának megfelelő- leg erre nézve a következőket rendelem: 1. A templomokat fel kell szerelni aranyozott ezüstből vagy egyéb fémből való tálcával (patina), melyet az áldozó hívő álla alá tart és miután magához vette a szent ostyát, tovább adja szomszédjának. Ha többen áldoznak, az áldoztató pap a sor végén utoljára áldozótói vegye el a tálcát s a következő sorban legelői térdeplőnek adja át Nagymisében, mikor diakónus segédkezik, ez tartja a tálcát az áldozok álla alá. 2. Az áldoztatásnál használandó tálca bármilyen alakú lehet, csak fémből legyen és azon a felületén, ahova az esetleges morzsák hullanak, teljesen sima legyen
