A Győri Püspökség Körlevelei, 1927
Tartalomjegyzék
58 hogy a katholikus ifjúsági egyesületek mellett a hitoktatók szervezzék meg a Szivgárdát és az eucharisztikus gyermekszövetséget; az előbbi inkább a fiuk, az utóbbi inkább a leányok részére megfelelő. Az egyetemes cél elérésére továbbá a tanítónak arra kell törekednie, hogy az érdeklődés felkeltésével megtanítsa tanítványait: látni, megfigyelni, gondolkodni és megbírálni oly mérvben, hogy gondolatait és tapasztalatait a tanuló érthetően és helyesen tudja szóban és Írásban másokkal közölni. E cél szolgálatára különösen alkalmas és hivatott a magyar nyelv „beszéd- és értelemgyakorlatok“ alcsoportja, amely a kifejezési készség tekintetében szinte befejezett egészet kell, hogy nyújtson a IV. osztály elvégzéséig. Ez a tárgy az egész népiskolai oktatásnak a gerince. Fontos tehát ezen alcsoport anyagának feldolgozása oly módon, hogy a tanulók a tanulandó anyagot közvetlen szemléletből, vagyis a lehetőségig mindent a természetes valóságban megfigyelve, látva, tapasztalat utján sajátíthassák el. Az ily cselekvő munkával szerzett kép maradandó lesz a gyermek lelkében és alkalmassá teszi a továbbépítésre; képesíti arra is, hogy szerzett tapasztalatait gondolatokba foglalva közölni is tudja. Az értelemfejlesztés mellett ugyanis a szóbeli fogalmazási készség fejlesztésére is gondot kell fordítani. E tárgyhoz közeli rokonságban van a magyar nyelv anyagának másik ága: a fogalmazás. Amaz a szóbeli, emez az írásbeli kifejezési készséget adja meg a gyermeknek. Itt a cél az önálló és szabatos fogalmazási készség. A beküldött tanmenetek szerint a tanítók jelentékeny része félreismerte e tárgy célját. Dikíandókkal, másolásokkal nem tanul meg a gyermek fogalmazni, gondolatait írásban önállóan kifejezni. Hasonlóképpen nem a fogalmazás tárgykörébe való a közéleti ügyiratok íratása. Az Írásbeli fogalmazásra bőséges és megfelelő anyagot adnak a beszéd- és értelemgyakorlatok során elsajátított ismeretek, a helyben történt események, a gyermekek élményei, tapasztalatai. A nyelvtannak külön tantárgyként való tanítását az uj tanterv nem Írja elő. A nyelvtan tanítása az uj tantervben nem cél, hanem csak eszköz; eszköz a helyesírás tanításához, a nyelv tudatos használatának, a szabatos kifejezési készségnek elsajátításához. Ezért a tanterv sohasem beszél nyetvtanról, hanem nyelvi magyarázatokról. A számtan és mértan tanításánál az lebegjen a tanító szeme előtt, hogy a tanterv célja és szelleme szerint az elemi iskolában nem az elvont tudományokban, hanem a való életben kell tájékoztatni a tanulókat. A földrajz tanításában, amely az alsóbb osztályok beszéd- és értelemgyakorlatain épül fel, a tanítás egész menetében oda kell hatni, hogy a gyermekek megszeressék a haza földjét, megismerjék annak természeti kincseit és főkép, hogy létezőnek lássák és szeressék hazájukat, mint a nemzet egészének kincsét. Amint a földrajzi ismeretek utján á haza szeretetére, úgy kell rávezetni a gyermeket az egész földön elterjedt egyháznak és az ég és föld urának, az Istennek szeretetére, kinek mindenhatóságára és bölcsességére rámutatni a földrajz anyaga számtalan alkalmat nyújt. A történelem tanítása szintén a beszéd- és értelemgyakorlatokból indul ki Ezek során mindenekelőtt kialakítandó a gyermekekben az ország és a nemzet fogalma. A tulajdonképpeni történelem tanítására csak az V. osztályban kell áttérni. A fontosabb történelmi események megismertetése mellett figyelemben részesítendők a sokszor megismétlődő betelepítések, vagy szórványos beköltözések s a beköltözőiteknek a nemzeti életbe való bekapcsoló
