A Győri Püspökség Körlevelei, 1927
Tartalomjegyzék
45 2553. sz. Erkölcstelen Irodalmi termékek romboló hatásáról a sz. Officium. VIII. Egyetlen lelkipásztor előtt sem ismeretlenek azok a szomorú következmények, melyeket az erkölcstelen, érzékiségben tobzódó modern irodalomnak kell tulajdonítanunk. Ma már nemcsak az ú. n. ponyvairodalomnak készítői, hanem a leg- ünnepeltebb szerzők is igen sokszor vagy kifejezetten az érzékiség felébresztése céljából írnak, vagy legalább is olyan alakban adják elő különben nem kifogásolható gondolataikat, hogy az olvasóban szinte elmaradhatatlanul jelentkezik a bűnre csábító érzéki vágyaknak felkeltése. Ezzel a szomorú ténnyel és a vele kapcsolatos teendőkkel foglalkozik a sz. Officiumnak folyó évi május hó 3-án kelt dekrétuma (A. A. S. 1927. pag. 186.), melyből szó- szerint közlöm a következőket: Inter mala huius aetatis funestissima, quae doctrinam Christianam de moribus penitus subvertunt atque animabus, Iesu Christi emptis pretioso Sanguine, admodum nocent, imprimis numeranda sunt ea litterarum genera quae sensualitati et libidini aut etiam lascivo cuidam mysticismo indulgent. Huiusmodi sunt praecipue fabulae romanenses, narratiunculae commenticiae, dramata, comoediae, quarum quidem scriptionum incredibiliter fecunda sunt haec tempora quotidieque maior ubi-' que copia diffunditur. Quae ingeniorum commenta quibus tam multi, maximeque iuvenes, tantopere capiuntur, si pudoris et honestatis finibus, non sane angustis, continerentur, non solum sine fraude delectare, sed etiam ad legentium mores conformandos prodesse possent. Nunc vero satis dolere non licet, ut dictum est, ex hac affluentia librorum, in quibus magna cum fascinatione nugacitatis par inest turpitudo, gravissimam animarum iacturam exsistere. Etenim quam plures huius generis scriptores fulgentissimis imaginibus impudica facta depingunt; obscoe- nissima quaeque, modo tecte, modo aperte et procaciter, omni castimoniae lege neglecta, enarrant; subtili quadam analysi vitia carnalia vel pessima describunt eaque cunctis orationis luminibus et lenociniis exornant, adeo ut nihil iam in moribus inviolatum relinquatur. Id omne quam perniciosum sit, praesertim adolescentibus quibus fervjor aetatis difficiliorem efficit continentiam, nemo est qui non videat. Volumina autem illa, tenuia saepe, parvo venalia prostant apud bibliopolas, per vias et plateas civitatum, in stationibus, quae dicuntur, viae ferreae, eademque in manus omnium mira rapiditate veniunt et familias Christianas in magna et luctuosa frequenter discrimina adducunt. Nam quis ignorat litteris eiusmodi phantasiam fortiter excitari, effrenatam libidinem vehementer accendi et cor in coenum turpitudinum trahi ? Ceteris vero fabulis amatoriis multo peiores solent ab iis proferri qui, horribile dictu, pabulum morbosae sensualitatis rebus sacris cohonostare non verentur, amori
