A Győri Püspökség Körlevelei, 1927
Tartalomjegyzék
39 lanokból vagy más adótárgyakból származó jövödelem abban az esetben, ha az illető ingatlan (föld, ház) hozadéki adóját a haszonélvező javadalmas köteles viselni és fizetni, az alkalmazottak kereseti adója alá nem vonható. Ehhez képest nem tekinthető kereseti adó alá eső szolgálati illetménynek például az egyházi javadalmasoknak (lelkészeknek, tanítóknak, stb.) az a bevétele, amely az általuk haszonélvezett olyan földbirtokból származik, vagy olyan természetbeni lakásból, avagy egyéb olyan célra használt épületből ered, amelynek hozadéki adója (föld-» házadó) őket terheli. A lelkész természetbeni lakásának haszonértéke a lelkész szempontjából a lakásnak házadó mentessége ellenére sem vehető szolgálati illetménynek abban az esetben, ha a lelkész a lakás haszonélvezőjének tekintendő. Ha azonban az egyházközség valamely bérelt épületben ad a lelkésznek természetbeni lakást, akkor a lelkész az ilyen lakásra nézve nem tekinthető haszonélvezőnek, következésképen a lakásért fizetett bérösszeg a lelkész lakbér-illetményének veendő. A segédlelkésznek kiszolgáltatott pénzbeli járandóságot, valamint természetbeni járandóságának pénzbeli értékét, mint hivatali kiadást alkotó terhet, a lelkész szolgálati járandóságából le lehet vonni, de kizárólag csak abban az esetben, ha a lelkésznek ebbeli minőségben nincsen föld, vagy ház-haszonélvezete, amelynek kereseti adó alá nem eső jövedelméből a segédlelkész alkalmazásának költségeit egészben, vagy részben fedezni tudná. Az alkalmazottak kereseti adóját a városnál, vagy a községnél kapható illetményjegyzék alapján kell befizetni, ahol a befizetés módját illetően minden egyes lelkész a szükséges nyomtatványokat díjmentesen megkapja. Elvi jelentőségénél fogva egész terjedelmében közlöm tdő papságommal a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 20.054/927. I. ü. o. sz. a. kelt s vármegye közig, bizottságához intézett rendeletének másolatát. „A róm. kath. iskola fű- tésére szolgáló tűzifa-járandóságnak ki által leendő szolgáltatása iránti vitás ügyben a tek. közig. Bizottság 556/925. kb. sz. véghatározatát a közbevetett fellebbezés folytán felülbírálván, véghatározatot hoztam s azt a vonatkozó tárgy-iratok kapcsán további eljárás végett idecsatoltan megküldöm. Egyben a tek. közig. Bizottság 2360/kb. 1925. számú, kapcsolatos felterjesztésére való hivatkozással még a következőket közlöm : A tek. közig. Bizottság a kegyuratlanná vált és elszegényedett plébániák ügyének rendezését generaliter figyelmembe ajánlotta s a megoldás módjaként először az elszegényedett plébániák összevonását, illetve megszüntetését, másodszor a kegy- uraságoknak önkéntes vállalkozás esetén való visszaállítását jelölte meg. Az előbbi megoldást azonban az illetékes egyházi hatóságokkal egyetértőleg úgy egyház- politikai, valamint erkölcsi és hitéleti szempontból teljesen lehetetlennek kell Ítélnem, — a másodikra nézve viszont magam is abban a nézetben vagyok, hogy a kegyuraságok visszaállításáról, vagy a a megváltási egyességek revíziójáról csakis önkéntes elvállalás esetén és értelmében lehet szó, mert ha az ily kegyuraságok valamely létesítendő jogszabály útján visz- szaállíttatnának s ha ekként a volt kegyurak, akik békeidőben teljes összeggel megváltották kötelezettségeiket, most az eddig joghatályukban senki által kétségbe nem vont egyességek szerint befizetett váltságtőkének teljesen rajtuk kivül álló elértéktelenedése okából újabb kötelezett2176. sz. Vallás és közokt. miniszteri döntés kegyuratlanná vált plébániák fenntartási költségeinek kivetése tárgyában.
