A Győri Püspökség Körlevelei, 1927
Tartalomjegyzék
40 ségekkel terheltetnének meg, — ez a megoldás olyan méltánytalan belenyúlást jelentene a magánjogokba, amely nem közmegnyugvást, de igen széles körökben való jogos felzúdulást idézne elő. Az önkéntes békés rendezésre talán egyes esetekben módot nyújtana az a vegyes bizottsági eljárás, amelyre a tek. közigazgatási bizottság hivatkozott véghatározatában is utalt, a kérdés általános rendezésére azonban alig remélhető, hogy ez a mód alkalmas legyen Ezért, azt hiszem, az egyetlen helyes megoldás csupán az elszegényedett plébániák fenntartási költségeinek (tehát nem csupán a fentebb tárgyalt iskolai szükségleteknek) a hívek által egyházi adóként való viselésében volna fedezhető. A szóbanforgó terhek ugyanis nyilvánvalóan a hitélet, az egyházi célok, tehát az egyházközség tagjainak specifikus hitfelekezeti, azaz vallási érdekeinek és szükségleteinek a kielégítését szolgálják, a legtermészetesebb megoldásként tehát jogpolitikai szempontból is az a módozat jelentkezik, hogy a terheket azok viseljék, akiknek javára azok fordíttatnak. Erre a felfogásra támaszt ad a magyar közjognak az az általánosan ismert és vallott szabálya, amely szerint a vallásfelekezetek egyházi és iskolai adókat kivethetnek. Ezt a tételt az „elismert" felekezetekre nézve kifejezetten kimondja az 1895. évi XL111, t.-c. 9. §-a, — egészen kétségtelen azonban, hogy ezt a szabályt a törvényhozás a „bevett" felekezetekre nézve is élő jognak tekinti, ami nyilvánvaló abból a szembeállításból, hogy az elismert felekezeteknek a javára nem engedélyezi az adóknak közigazgatási úton való behajtását Ez a megoldási mód sem a magánjogokat nem sérti, (mint a kegyuraságok kényszerű visszaállítása), sem egyházpolitikai, erkölcsi és hitéleti szempontból nem kifogásolható, (mint az elszegényedett plébániák megszüntetése), hanem ellenkezőleg, harmonikusan illeszkedik bele a magyar alkotmányjog rendszerébe. A magam részéről tehát úgy a ........... , valamint minden más hasonló esetben ily értelmű eljárásnak, vagyis a hívekre való megfelelő adókivetésnek az inauguralását vagyok kénytelen az illetékes egyházi főhatóságoknak figyelmébe ajánlani. Budapest, 1927. évi május hó 3-án. A miniszter rendeletéből: Angeli Róbert s. k. miniszteri tanácsos. Pontificia comissio ad Codicis canones authentice interpretandos. Emmi Patres Pontificiae Commissionis ad Codicis canones authentice interpretandos, propositis in plenario coetu quae sequuntur dubiis, responderi mandarunt ut infra ad singula: I. De confraternitatibus Ssmi Sacramenti. D. I. Utrum vi canonis 711. § 2. locorum Ordinarii stricte teneantur erigere in qualibet paroecia confraternitatem SS. Sacramenti, an eius loco possint, secundum peculiaria adiuncta, instituere piam unionem vel sodalitatem SS. Sacramenti. II. Utrum archiconfraternitati Ssmi Sacramenti in Urbe erectae, de qua in canone 711. § 2. ipso iure aggregatae sint tantum confraternitates SS. Sacramenti, proprie dictae, an etiam piae uniones aliaeque sodalitates Ssmi Sacramenti. R Ad 1. Negative ad primam partem, affirmative ad secundam. Ad II. Affirmative ad primam partem, negative ad secundam. II. De indice funeralium taxarum. D. An Religiosi, etiam exempti, subsint indici funeralium taxarum, de quo in canone 1243. R. Affirmative. Nr. 2177 Responsa ad proposita dubia.
