A Győri Püspökség Körlevelei, 1924

Tartalomjegyzék

42

ból megmenekülnek s visszanyerik a szabadságot, amelyre Krisztus szabadított fel minket, végül Krisztus Jézus, a Boldog- ságos Szűz Mária és a szentek bőséges érdemei által teljesen felmentetnek az ösz- szes büntetések alól, amelyeket bűneikért és vétségeikért elszenvedni tartoztak volna.

De a nagy jubileumnak egy álló évig tartó ünneplése nemcsak az egyesek lelkének megszentelését és betegségeik gyógyítását eredményezi. Ebben a kellemes időben a legszentebb helyek látogatásán, a gyakoribb magán- és nyilvános ájtatos- sági gyakorlatokon kívül az égből alá- szálló bőséges kegyelmek általában nagyban hozzájárulnak majd a lelkek mélyebb megszenteléséhez és az egész emberi társadalom megújításához. Mert az egyesek megjavulásával és a szentebb életre hajtásával magának az emberi társadalomnak is meg kell javulnia és Krisztushoz közelebb jutnia. S bár siettetné ez az esemény a megjavulást, ami a jelen körülmények közt annyira kívánatos! Mert bár a katho- licizmus újabb időben nem kis haladást mutat s a népek szemmelláthatólag jobban áhítozzék a vallást, miután régóta és alaposan megtapasztalták, mennyire hiú a javulás reménye és mennyire nyugtalan a lélek Isten nélkül: mégis szükséges, hogy a tömegeknek és maguknak a nemzeteknek túlzó és embertelen vágyai az evangéliumi törvény szelleméhez szelídüljenek és az emberek az isteni szeretet kötelékében egyesüljenek. Alig tudjuk megérteni, miképen állana helyre a nemzetek közt a testvériség és a maradandó béke, hacsak az isteni szeretetet a polgárok újra magukba nem szívják és maguknak a kormányoknak szellemén meg nem érezhető az a szeretet, amely az utolsó háború miatt túlsókéig aludt, vagy éppen feledésbe ment.

Hogy a szent év az egyesek és az államok megbékítésére mennyit tehet és mennyi alkalmat nyújt: azt alig lehet

eléggé felfogni és megmagyarázni. Mert mi volna alkalmasabb az emberek és a nemzetek testvériesülésének előmozdítására, mint az, hogy a zarándokok nagy tömegei mindenünnen Rómában, a katho- likus nemzetek második hazájában, találkoznak, együttesen a közös Atyához jönnek, együtt a közös hitet vallják, a szent áldozáshoz — az egység forrásához — egyenkint és közösen járulnak s belélek- zik és magukban gyarapítják a szeretet szellemét, amelyet mint a keresztények leginkább szembetűnő ismertetőjelét az örök város szent emlékei csodálatos erővel ajánlanak és mindenkinek emlékezetébe idéznek? Ebben a szeretetben, a tökéletesség kötelékében óhajtjuk azoknak az egyházaknak egyesülését Velünk, amelyeket évszázados és szomorú szakadás a római Egyháztól távol tart. Nem érhetne kedvesebb é^ édesebb vigasztalás, mint ha őket a nagy jubileum folyamán — bár nem is valamennyit a maguk egészében, de híveik közül sokat, mint Krisztus egyetlen aklába megtérőket szeretettel keblünkre ölelhetnénk és legkedvesebb fiaink közé számíthatnánk. S bizonyára van némi reményünk, hogy a szent év megiilése ilyen fényes és óhajtva kívánt eredményeket is felmutathat a nem is utolsó helyen. A nagy tömegek áhítatának ápolását és felébresztését, valamint még nagyobb lelki hasznok teremtését kiválóan elősegítené, ha a jubileumi év folyamán mindent úgy lehetne végezni és elrendezni, mint az elmúlt időkben lehetséges volt. Ámde amit a jelen idők és körülmények miatt akár az eljövendő ünnepségek előkészítésére és vezetésére állított szervek, akár a megtörtént intézkedések folytán a lehető legnagyobb eredmény kárára esetleg elmulaszthatunk, azt kérésünkre bőségesen pótolja a jóságos Isten irgalmasságának gazdagságával.

Mivel tehát előrelátjuk és bizalommal hisszük és reméljük, hogy a katholikus