A Győri Püspökség Körlevelei, 1918
Tartalomjegyzék
még a pápának fenntartott esetek alól is mindenki feloldozhatja: 1. a beteget, aki nem képes a házat elhagyni; 2. a jegye- seket házasságkötés eló'tt; 3. mindenkit olyankor, amikor a gyónása nagy nehézséggel járna, ha az illetékes elöljáróhoz engedélyért kellene folyamodni, (c. 900.)1 A betegek áldozását megkönnyíti az a rendelkezés, (c. 858.)2 hogy minden beteg, aki már egy hónap óta fekvő beteg, nem mint eddig havonként, hanem hetenként egyszer vagy kétszer is áldozhatik abban az esetben is, ha már orvosságot vagy pedig folyékony táplálékot vett magához. A betegeknek adandó apostoli áldás már nincs külön meghatalmazáshoz kötve, hanem minden pap feladhatja a betegnek, aki a beteget lelki segélyben (qui infirmis assistat) részesíti, (c. 468.)3 §. 3. Ipso jure a casibus, quos quoquo modo sibi Ordinarii reservaverint, absolvere possunt tum parochi, aliive qui parochorum nomine in jure censentur, toto tempore ad praeceptum paschale adimplendum utili, tum singuli missionarii quo tempore missiones ad populum haberi contingat. 1 Can. 900. Quaevis reservatio omni vi caret: l-o Cum confessionem peragunt sive aegroti qui domo egredi non valent, sive sponsi matrimonii ineundi causa; 2- o Quoties vel legitimus Superior petitam pro aliquo determinato casu absolvendi facultatem denegaverit, vel prudenti confessarii judicio, absolvendi facultas a legitimo Superiore peti nequeat sine gravi poenitentis incommodo aut sine periculo violationis sigilli sacramentalis; 3- o Extra territorium reservantis, etiamsi dumtaxat ad absolutionem obtinendam poenitens ex eo discesserit. 2 Can. 858. §. 1. Qui a media nocte jejunium naturale non servaverit, nequit ad sanctissimam Eucharistiam admitti, nisi mortis urgeat periculum, aut necessitas impediendi irreverentiam in sacramentum. • §. 2. Infirmi tamen qui jam a mense decumbunt sine certa spe ut cito convalescant, de prudenti confessarii consilio sanctissimam Eucharistiam sumere possunt semel aut bis in hebdomada, etsi aliquam medicinam vel aliquid per modum potus antea sumpserint. 3 Can. 468. §. 1. Sedula cura et effifusa caritate debet parochus aegrotos in sua paroecia, maxime vero morti proximos, adjuvare, eos sollicite Sacramentis reficiendo eorumque animas Deo commendando. §. 2. Parocho aliive sacerdoti qui infirmis assistat, facultas est eis concedendi benedictionem apostolicam A mai nehéz időkben, amikor egyrészt a háború vihara annyi zsenge hajtását törte le a papi hivatásnak, másrészt sok világi pálya kecsegtető anyagi kilátásai és a papság egy részének szűkös ellátása az ifjúság lelkét elvonja a papi hivatástól, — minden buzgó lelkipásztornak nagy kötelessége, hogy" gondosan ápolja a papi hivatást azokban a zsenge lelkekben, amelyekben azt a Szentlélek mulasztja az idők mostohasága mellett is felébresztette, (c. 1353.)1 Kisérje minden pap gondos figyelemmel ezeket a zsenge ifjakat, óvják őket a reájuk váró kísértésektől, ismertessék meg velők azokat az eszközöket, amelyek alkalmasak arra, bogyókét ártatlan ifjúságban megőrizve, mély- jámborságra segítsék, támogassák őket tanulmányaik végzésében, a pályaválasztás idején irányítsák őket a papi pálya felé, hogy belőlük egykor jámbor és munkás papok, nekik ragaszkodó, hálás munkatársaik, esetleg aggkoruk gyengéd támaszaivá váljanak. III. A magyar kath. egyház életét mélyen érinti az új törvénykönyv állásfoglalása a kegyuraság kérdésében. Mig az eddigi kegyuraságok teljes épségükben fenmarad— hatnak, új kegyuraságot alapítani ezentúl nem lehet. (c. 1450.)2 A kódexnek ezen cum indulgentia plenaria in articulo mortis, secundum' formam a probatis liturgicis libris traditam, quam benedictionem impertiri ne omittat. 1 Can. 1353. Dent operam sacerdotes, praesertim parochi, ut pueros, qui indicia praebeant ecclesiasticae vocationis, peculiaribus curis a saeculi contagiis arceant, ad pietatem informent, primis litterarum studiis imbuant divinaeque in eis vocationis germen foveant. 8 Can. 1450. §. 1. Nullum patronatus jus ullo titulo constitui in posterum valide potest. 2. Loci autem Ordinarius potest: 1- o Fidelibus qui ex toto vel ex parte ecclesias exstruxerint vel beneficia fundaverint, spiritualia suffragia, eorum liberalitati proportionata, concedere vel ad tempus- vel etiam in perpetuum; 2- o Fundationem beneficii admittere ea adjecta conditione, ut beneficium prima vice conferatur clerico- fundatori vel alii clerico a fundatore designato.
