A Győri Püspökség Körlevelei, 1918
Tartalomjegyzék
intézkedése egészen más irányba fogja terelni a javadalmi ügyeket. El kell ismernünk, hogy a kegyúrak a javadalmak alapításával az egyházért nagy áldozatokat hoztak és nagy terheket viseltek; de az is bizonyos, hogy a kegyúr bemutatási joga nagyon korlátozza a püspököt, hogy a javadalomra azt nevezze ki, akit arra legalkalmasabbnak ítél. Ahol plébánia vagy más javadalom alapításának szükségessége vagy lehetősége merül fel, az alapítani szándékozókat fel kell világosítani, hogy a patronatussal járó lelki javakban ezentúl is részesülnek (c. 1450. §. 2.), sőt még azt is kiköthetik, hogy ki legyen a javadalom első birtokosa. Ha pedig olyan •eset merülne fel, hogy az egyház nagy érdeke fűződnék hozzá, hogy az alapító kivételesen mégis állandó kegyuraságot nyerjen, ehhez a Szentszék engedélyét lesz szükséges kikérni. Ellenben kötelességévé teszem úgy a javadalmasoknak, mint a kerületi espereseknek, hogy figyelemmel kisérjék és az egyházmegyei hatóságnak minden egyes -esetben jelentést tegyenek, ha valamely birtok, amelyhez kegvuraság fűződik, gazdát cserél, főkép ha az új gazda nem katho- likus. Ilyen esetekben sokszor lehetséges és kívánatos is lesz az új tulajdonossal a kegyúri terhek megváltása felől megállapodásra jutni. A templomi szerelvényekre vonatkozólag két nagy könnyítést tartalmaz az új tör- vénykönyv. A plébánosnak jogában áll saját plébániája részére, a templomigazgatóknak pedig saját templomuk részére megszentelni azokat az egyházi szerelvényeket (miseruhák, templomi fehérnemüek, ciborium, beteglátogató készlet, tabernaculum), amelyek csak megszentelendők, nem konsekrálandók. (c. 1304. §. 3.)1 A kelyhet és a patenát pedig nem kell újra konsekráítatni abban az esetben, ha csak javítva vagy újra aranyozva lettek. A kehely csak akkor veszti el konsekráció- ját, ha oly mértékben megsérül, hogy hasznavehetetlenné válik, vagy pedig tiszteletlen használat által, vagy az által, hogy nyilvánosan kereskedelmi forgalom tárgyát képezi, profanizáltatik. (c. 1305.)2 Semmiféle templomi szerelvényt nem szabad a püspök engedélye nélkül áruba bocsátani, (c. 1532.)3 Ezt a tilalmat kiterjesztem a használatból már kivont tárgyakra is, amelyek ötven évnél már régebbek; sokszor ezeknek van nagy régészeti vagy művészeti értéke, amit az értük cserébe kínált új szerelvények meg sem közelítenek. Régi ' Can. 1304. Benedictionem illius sacrae supellectilis quae ad normam legum liturgicarum benedici debet ante quam ad usum sibi proprium adhibeatur," impertire possunt: 3-o Parochus pro ecclesiis et oratoriis in territorio suae paroeciae positis, et rectores ecclesiarum pro suis ecclesiis. ' Can. 1305. §. 1. Sacra supellex benedicta aut consecrata benedictionem aut consecrationem amittit: 1. Si tales laesiones vel mutationes subierit ut pristinam amiserit formam, et jam ad suos usus non habeatur idonea; 2-o Si ad usus indecoros adhibita vel publica even- ditioni exposita fuerit §. 2. Calix et patena non amittunt consecrationem ob consumptionem vel renovationem auraturae, salva tamen, priore in casu, gravi obligatione rursum ea inaurandi. 3 Can. 1532. §. 1. Legitimus Superior de quo in can. 1530., §. 1, n. 3-o est Sedes Apostolica, si agatur: 1- o De rebus pretiosis; 2- 0 De rebus quae valorem excedunt triginta millium libellarum seu francorum. §. 2. Si vero agatur dc rebus quae valorem non excedunt mille libellarum seu francorum, est loci Ordinarius, audito administrationis Consilio, nisi res minimi momenti sit, et cum eorum consensu quorum interest. §. 3. Si denique de rebus quarum pretium continetur intra mille libellas et triginta millia libellarum seu francorum, est loci Ordinarius, dummodo accesserit consensus tum Capituli cathedralis, tum Consilii administrationis, tum eorum quorum interest. §. 4. Si agatur de alienanda re divisibili, in petenda licentia aut consensu pro alienatione exprimi debent partes antea alienatae; secus licentia irrita est.
