A Győri Püspökség Körlevelei, 1916

Tartalomjegyzék

valóban királyi erényekkel ékeskedik, ha királyi fölségének külső dicsősége és fénye egyénisége kiválóságának, nagyságának, erényeinek belső dicsőségével olvad össze.

És a mi jóságos öreg királyunk, ki most megtért őseihez, az ily nemes értelemben vett dicsőségesen uralkodók közül való volt és ezek közül magaslott ki messze és pedig nemcsak azon időtől kezdve, amióta, hogy a törvény szavaival szóljak: „a mindenható Isten segítségül hívásával, egyhangú örömnyilvánítások és őszinte üdvözlések között Magyarország apostoli szent koronájával ünnepélyes szertartás szerint megkoronáztatván" (1867: I. t. c.), már belépett félszázados jubileumi évébe annak, hogy szent István koronájával ékes fölkent királyunk, miután a trónralépését megelőző trónról és trónöröklésről való lemondások formai hiányai is pótoltattak utólag be- cikkelyezett törvénycikkel. Ezért szólhatott és szólott a koronázási hitlevélnek, ennek a legnagyobb fontosságú okmánynak ő Felsége által történt elfogadásakor s átvételekor, mely ősi alkotmányunk egyik legerősebb garantiáját képezi, a korona és nemzet, az ország és uralkodó jogait megerősíti, az ország küldöttsége élén a koronázó hercegprímás így: „Nem zárhatjuk el kebleinket azon édes sejtelem elöl, hogy Fölségednek jutott a gondviselésszerű magasztos küldetés a magyar nemzetnek ősi erényeit fölébreszteni s annak történeti hivatását a királyi trón megújult fényében s a megifjodott államélet alapján a polgáriasodás javára visszaszerezni s megmenteni", amely édes sejtelmek valóra válását így hirdette ország-világ előtt az országgyűlés szónoka: „Felkisértük a koronát is e nagy napra, hogy arra rámutatva tanúbizonyságot tegyünk, hogy az Felségedet nemcsak jog szerint illeti meg, hanem fejedelmi erényeinél fogva is, amelyekkel korszakát betöltötte."

Nem tudjuk előre, hogy az igazságos történelem minő melléknévvel fogja megtisztelni I. Ferenc József szelíden ragyogó nevét, melynek dicsősége nem a világhódítóké, nem a harcszomjas világverőké, hanem a békeség bölcs, igazságos, fenkölt, nemes, nagylelkű és munkás fejedelméé, népei szerető atyjáé, ki különösen a kötelességhűségben és a fájdalmas megpróbáltatások erőslelkü elviselésében nyújtott eszményi példát gyermekeinek, népeinek, a világnak; a legkegyetlenebb megpróbáltatások tüzé- ben emberi, keresztényi, királyi erényei nem egyszer meg éppen hősi fokra, apotheo- szisi magaslatra emelkedtek.

A harcszomjas világhódítók dicsőségének fénye vakítóbb, perzselőbb, sokszor az igazságot is sértő: az övé a legáldottabb, legboldogítóbb.

Katonai hadvezéri számos talentuma dacára, mint legfőbb hadúr sohasem húzta ki kardját könnyelműen igazságtalan háborúra, a mostani nagy világégésben sem, jól tudván keresztény katholikus szent hitéből is, hogy e kérdésnél terheli a legsúlyosabb lelkiismereti felelősség az államfőket, kormányaikat s tanácsosaikat.

Hódító politikát soha sem követett; még koronázási esküjéhez híven Bosznia visszaszerzése által sem, mely egykor Magyarországhoz tartózott. És mégis édes magyar hazánk egyik legnagyobb királyának fogják őt tartani, legalább míg magyar lesz a föl-