A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
42 kében fakad föl a mi drága hitünk. A szorongatott de minden erejüket megfeszítő népek első dolga az Istenhez való visszatérés, — s itt kezdődik emelkedésük és gyógyulásuk. Azért is nincsen egyetlen ellenséget verő, igaz hősünk sem, akinek hadifelszereléséből a hitnek pajzsa hiányoznék. Meg kell újulnia a hitnek a mi lelkűnkben is, Krisztusban kedves hivek. Az igaz vallásosság a magyar nép természetéhez tartozik; akiben ez meginog, vagy — amitől az Isten őrizzen — elveszik, le- hanyatlik annak az ereje, s bizonytalanná válik minden lépése. Megkísérelték a mi ősi földünkbe is az idegenből hozott hitetlenségnek és romlásnak magvát elvetni; résen kell állnunk és ki kell irtanunk minden erőnkkel a gazt s esztelenséget terjesztő maszlagot. Tartsunk ki mindvégig a mi üdvözítő Istenünkkel, s tegyünk vallomást az apostollal: mert bizonyos vagyok, hogy sem a halál, sem az élet, sem egyéb teremtmény el nem szakaszthat minket az Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban vagyon.1 Aki Istentől nem engedi elválasztani magát, nem csupán ezen életnek minden bajait, de legyőzi a poklokat is. Eleven hitünk szerint igazodjék keresztény életünk. Talpra kell államink és kiirtanunk azt az újabb nyavalyát, mely azt tartja, hogy a keresztény élettel minden meggyőződés, minden fajta életmód összefér. Szabadok vagyunk, csupán egytől kell félnünk, hogy a mi megváltó Istenünket meg ne bántsuk. Kerülnünk kell a bűnt és gonoszságot minden formában és hadat kell üzennünk mindannak, ami keresztény életünkkel össze nem fér; mert a jámbor élet erőt gyűjt, a vétek pedig gyöngít és napról-napra fogyaszt.2 Ne ra1 Rómaiakhoz 8, 38. — 2 Példabeszédek k. 5, 22. gaszkodjunk tehát túlságosan az anyagiakhoz, a földi javakhoz, s meg kell értenünk a nagy igazságot: hogy az euangelium törvénye a földi boldogulásnak törvénye is. Tartsunk mértéket az ételben és italban; mert a mértéketlenség a lélek nagy veszedelme, mely kiöli előbb-utóbb a hitet és megfojtja a lélekben a keresztény életet. Nem becsültük meg az Anya- szentegyház nagy nevelő és erősítő gyógyítószerét, a szent böjtöt. Most az Isten sok szenvedés árán visszavezet hozzá bennünket. Testvéreim, — ismételte többször szent Péter apostol — testvéreim, józanok legyetek és éberen vigyázzatok.1 Irtsuk ki szivünkből a haragot, a boszuállást; testvéries egyetértésben és egymás iránt való igaz szerctetben kell élnünk, mint egy közös mennyei Atyának gyermekei. Hogyan várjuk a háború rettenetes csapásának végét, ha otthon családunkban, embertársaink között nem tudjuk megőrizni a békét? Ne legyen senki ellenség, közöttünk, hanem egymásnak testvérei Krisztusban; gyűlöljük a gonoszságot és egyesüljünk a jóban. A régi magyar vallásos családot és családi életet kell helyreállítanunk; az ebből fakadó keresztény erények tarthatják csupán fenn magyar népünket. A sok gyászba borító de hősi halálnak ott a csatatéren kell valami ellenértékének lenni; s ha a haldoklókat megkér- dezhetnők, mit kívánnak a hátramaradottaknak fiatalon feláldozott, drága életükért, azt mondanák: keresztény jámborsága, erényes és feddhetetlen hitveseket, istenfélő, jó, engedelmes gyermekeket, vallásos, jó példával elüljáró apákat, oly anyákat, mint az övéké, s a hazáért dobogó magyar sziveket, — s mindannak pusztulását, aki ezek megrontására többé * Péter lev. I. 5, 8.
