A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
40 dig még sohasem láttak? A leghatalmasabb és leggazdagabb népek szállottak táborba egymás ellen és se vége, se hossza a romlásnak és a harcoknak, nap-nap után megújuló vérfolyam és élettelen emberi tetemek borítják el a föld színét.1 Pusztulással pusztítják és dulással dúlják föl.2 Ahol azelőtt megelégedés, boldogság honolt, oda komor gondok, szűnni nem tudó aggódás s kínzó félelem szállásolta be magát, s a fekete, szivetölő gyász. Mennyi veszteség idáig és ki látja a végét? Nehéz, soha nem látott idők jöttek reánk; egy vigasztal bennünket, hogy igazságos ügyért harcolunk, s egy bizodalom tartja és élteti lelkünket, hogy amit az emberek gonoszsága most lerombol, azt az Isten irgalmassága az ő bölcsesége szerint ismét felépíti. Isten terveibe nem láthatunk, mert mint láttuk, mások az Ur utjai, mint az embereké. Egy a bizonyos, hogy a mostani háború, minden szerencsétlensége mellett is, magasabb, termé- szetfölötti céljainkhoz visz közelebb bennünket, s igy végül is üdvösségünk forrásává válhatik. Épen azért ne csüggedjünk, a szomorúságnak és aggodalomnak ne adjuk át magunkat egészen; mert jó az Ur és megerősít a csapás napján.3 A sok csapással szemben még erősebbeknek kell lennünk, s azokat bátor lélekkel elviselnünk. Ha nélkülözés, gond, szorongattatás és nyomor vár reánk, annál nagyobb szeretettel, önfeláldozással kell lelkűnknek eltelnie, s igv becsületet szereznünk a keresztény névnek. A szorongattatás e napjait, melyek Isten engedd mével reánk jöttek, használjuk föl lelkünk javára. A szorongattatás, mint szent Pál apostol annyiszor tapasztalta, jóra vezeté 1 Litterae encyc. Benedicti PP. XV. — * Izaiás 24 3. — ’ Nahum 1, 7. — 4 Rómaiakhoz 5, 3. Lelkünk megmentése s igy örök üdvössége, de még ezen földi élet boldogsága e szenvedő napokban elsősorban azt kívánja és követeli, hogy térjünk önmagunkba, vizsgáljuk meg lelkünket és tartsunk bűneink fölött igaz bánatot. Hadba- vonuló dicső katonáinknak első dolguk volt a lelkűkkel való leszámolás, lelkiismeretük rendbehozása. Tegyük mi is ezt, akiknek az Isten több és alkalmatosabb időt engedett erre. Ha Izrael népe ellenségétől szorongattatva, bíínbánólag az Úrhoz tért, mindannyiszor megmenekült ellenségeinek kezéből.1 Ismerjük meg mindenekelőtt önmagunkat és helyzetünket. Az Ur nem nyugodalomra és kényelmes napok élvezetére teremtett minket, hanem a folytonos küzdelemre. Harc az ember élete itt e földön,2 vallotta már Jób az ő sanyaruságában. S küzdenie, harcolnia- kell az embernek önmaga ellen, mert a test a lélek ellen kíván, a lélek pedig a test ellen; mert ezek egymással ellenkeznek.3 Nem lesz, nem lehet tehát az embernek békessége, amíg a lélek le nem győzi a testet, s engedelmességben nem tartja. És ha az emberek nagy tömegében a lélek helyett a test uralkodása kerül felül, felfordul minden és megszületik a rettenetes háború. A test és annak kívánságai ellen való küzdelmünkben, meg kell vallanunk, Krisztusban Kedves Hívek, igen gyakran megfogyatkoztunk, győzelmünk helyett sok gonosz dolog legyőzött minket, s már-már minden ellenálló erőnket elvesztettük. Fel kell jajdulnunk az egykoron igen szorongatott Izrael népével: vétkeztünk atyáinkkal, igaztalanul cselekedtünk, álnokságot műveltünké Vétkeztünk és igaztalanul cselekedtünk. Az utóbbi évtizedek békés ide* Jerem. 31, 9. — * Job 7, 1. — 8 Gálát. 5,17. — 4 Judit K. 7, 19.
