A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
VI 1246. sz. Nagyböjti körlevél. 39 Krisztusban Kedves Hívek! Istennek egyszülött Fia, Jézus Krisztus eljött a világra, hogy felkeresse, ami elveszett,1 megszabadítsa a bűnösöket, hogy az embert Istenhez felemelve, hozzá hasonlóvá tegye, s a földi és örök boldogulás útjára elvezesse. Ismervén Megváltónk a mi sok nyavalyánkat és sorvasztó betegségünket, azoknak minden gyógyítószerét is magával hozta a földre. A népek ádáz harcai közé békességgel jött, mini a békesség fejedelme;2 mert ő a békességnek és nem a visszavonásnak Istene3; hogy az emberek kevélységét megalázza s mindnyájunkat megszégyenítsen : ellenségeiért szolgai ábrázatot öltött.4 Gazdag lévén, megüresíté magát, hogy szegénysége által minket gazdagokká tegyen. Születésétől haláláig sietve-sietett bűneink adóját fizetni, s romlott természetünket testének megszaggatásával is gyógyítani.5 Mielőtt reálépett szenvedésének kinos útjára, küldetésének, minden fáradozásának és élete feláldozásának célját még egyszer s ünnepélyesen kinyilvánította tanítványai előtt, és pedig parancsolat alakjában. Uj parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást;6 ez az én parancsom, hagy szeressétek egymást;1 ezt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást* És hogy e parancs szivünkbe mé1 Lukács 19, 10. — 8 Izaiás 9, 6. — 3 Korinth. I. 14, 33. — 4 Rómaiakhoz 5, 10. — 6 Kolossz. II. 2, 13. — 3 János 13, 14. — ’ János 15, 12. — 8 János 15, 17. lyedjen, s azt'mindönki iránt, mindén időben és a legnehezebb viszonyok között is teljesíthessük, a vérségi és lelki kötelékek erejével vonja körül azt édes Üdvözítőnk : mert egy a ti Atyátok, ki menyekben vagyon.1 Ti pedig mindannyian testvérek vagytok.2 S a testvéri viszonynak örök időkre való létesítésére ő lett az elsőszülött a sok testvér között.3 Az emberiség minden faját egy és ugyanazon imádságban egyesítette: Mi Atyánk, ki vagy a menyekben. Végül a szent keresztfán függve, szent vérét mindnyájunkra kion- totta, hogy mi úgyszólván egy testté ösz- szeforrva, ugv szeressük kölcsönösen egymást, amiként egy testnek tagjai egymást szeretik. És most látnunk kell, hogy az emberi nemnek egy része mennyire nem tartotta meg az édes Üdvözítő parancsát, hanem hűtelenül elfordult tőle, s megtagadta a testvéri köteléket, melyért Krisztus Urunknak oly bőségesen kifolyt a vére; de látnunk kell azt is, mily rettenetes csapást zúdítottak ránk azok, kiknek szivét az isteni szeretet helyett a gyű löl ség, az ellenségeskedés, a boszuáüás vad tüze töltötte meg. Mert ha csupán egyetlen pillantást vetünk a világ jelen folyására, köny szökik a szemünkbe és szivünket mély szomorúság fogja el. Hogyan ne vérzenék szivünk, annak az Európát s mi több, a földkerekségét betöltő látványnak hatása alatt, amelynél borzalmasabbat és gyászosabbat az emberiség századai talán eled1 Máté 23, 9. — 8 Máté 23, 8. — 8 Róm. 8, 29.
