A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
109 elpusztult emlékmű, amelyet az elődök kegyes érzése és lángesze alkotott. Azok a keserű kények, amelyek csendes kunyhókban, vagy az oltárok lábánál szivárognak, vájjon ezek is nem azt ismétlik-e, hogy a mostani harc ára nagy, túlságosan nagy ? Ne is mondják, hogy a mérhetetlen összeütközést nem lehet a fegyverek mellőzésével elintézni. Mondjanak le a kölcsönös megsemmisítés szándékáról. Gondolják meg, hogy a nemzetek nem halandók. Ha a nemzetek meg vannak alázva és elnyomva, akkor türelmetlenül viselik a rájuk rótt igát és előkészítik a megszabadulást azzal, hogy nemzedókről- nemzedékre hagyományozzák a gyűlölet és a bosszúvágy szomorú örökségét. Miért nem mérlegelik már mostan elfogulatlan lelkiismerettel a népek jogait és jogos törekvéseit? Miért nem kezdik meg önként a nézőpontok közvetett vagy közvetlen kicserélését a jogok és követelések lehető tekintetbevételével, miért ne lehetne odajutni, hogy a borzasztó küzdelemnek határt szabjanak, úgy, ahogy korábban hasonló körülmények között megtörtént? Áldott legyen az, aki először veszi kezébe az olajégőt és jobbját nyújtja az ellenségnek olyképen, hogy megfelelő békepontokat kínál. A világ egyensúlya és a nemzetek üdvhozó és biztos nyugalma a jog tiszteletére és a kölcsönös jóakaratra, valamint a mások méltóságának tiszteletére sokkal inkább van alapítva, mint a fegyverek tömegére és a rettenetes erődhálózatra. Ez a békeszózat, amely e szomorú napon hangosabban tör ki lelkűnkből és felszólítjuk a világ minden békebarátját, nyújtsa nekünk kezét, hogy a háborúnak gyorsan vége legyen, annak a háborúnak, amely egy év óta Európát egy csatamezővé változtatta. Mutassa Jézus az Irgalmas fájdalmakkal teli Anyjának közbejöttével, egy ily borzalmas vihar után az enyhe és ragyogói békehír nőknek isteni ábrázatát, hangozzanak el rövidesen minden javak legfőbb adományozójához a hála-himnuszok az államok megbékülése- ért. Térjenek vissza a népek testvériesülve a szeretetben, a tudományban, művészetben és iparban való béke séges versenyhez. És ha a jog1 uralma ismét helyre lesz állítva, akkor határozzák el magukat, hogy viszályoskodásaik elintézését a jövőben nem bízzák többé a kard pengéjére, hanem a méltányosság és igazság csendes és serény tanulmányozására. Ez lesz a legszebb és legdicsőségesebb hódítás. Abban a kellemes reménykedésben, hogy a világ csakhamar a béke fájának oly kívánatos gyümölcseit fogja élvezni, Apostoli Áldásunkat osztjuk mindazoknak, akik a reánk bizolt misztikus nyájat alkotják és kérjük a Mennyek Urát, hogy azokat, akik nem tartoznak a római egyházhoz, kösse velünk össze a tökéletes kegyes tevékenység kötelékével. — Róma, Vatikán, 1915. julius 28. ÁT. Benedek. Győr, 1915. szeptember 22. Constitutio apostolica de sacro ter peragendo in die sollemnis commemorationis omnium fidelium defunctorum Benedictus Episcopus servus servorum dei ad perpetuam rei memoriam. Incruentum Altaris sacrificium, utpote quod a sacrificio Crucis nihil natura ipsa differat, non modo caelitibus afferre gloriam, et iis qui in miseriis huius vitae versantur ad remedium et salutem prodesse, sed etiam ad animas fidelium qui in Christo quieverint expiandas quamplurimum valere, perpetua et constans Ecclesiae sanctae doctrina fuit. Huius vestigia et argumenta Nr. 5464 Decretum de tribus missis in^die sollemnis commemorationis omnium fidelium defunctorum celebrandis.
