A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
108 5463. sz. XV. Benedek pápa apostoli szózata a hadviselő népekhez és ezek fejeihez. A hadviselő népekhez és fejeikhez! Amikor mi érdemünkön kívül arra hivattunk, hogy az apostoli trónon utódjává legyünk a rendkívül kegyes életű X. Pius pápának, akinek szent és jótékony életét a röviddel azelőtt Európában kitört testvérgyilkos küzdelem megrövidítette, a véres csatamezők látása annak az atyának kínjait éreztették velünk, akinek házát a dühöngő vihar elpusztította és kihalttá tette. És amikor kimondhatatlan fájdalommal gondolunk fiainkra, akiket ezerszámra öltek meg, Krisztus szeretetétől áthatott szivünket eítöltötte az anyák minden jajveszékelése, az idő előtt özveggyé lettek és az arák bánata, valamint az idő előtt az apai vezetéstől megfosztott gyermekek vigasztalhatatlan keserűsége. Az a részvét, amelyet számtalan család gyötrelme iránt érzünk és ama kötelességünk tudata, amely ilyen szomorú időben a béke és szeretet magasztos missziója folytán ránk háramlik, azt a szilárd elhatározást keltette bennünk, hogy egész tevékenységünket és egész hatalmunkat a harcoló népek kibékítésére fordítsuk. Ezt fogadjuk is ünnepiesen a Megváltónak, aki vére árán akarta minden testvérét megmenteni és béke és szeretet sugallták amaz első szavakat, amelyeket mi, mint a lelkek legfőbb pásztora, a nemzetekhez és vezetőikhez intéztünk. De a mi szeretetteljes és nyomatékos atyai és baráti tanácsunk meghallgatatlan maradt. Ez fokozta fájdalmunkat, de nem ernyesz- tette el szándékunkat. Törhetetlen bizakodással fordultunk szakadatlanul a Mindenhatóhoz, aki kezében tartja úgy az alattvalók, mint a királyok lelkét és szivét és hozzá fohászkodunk, hogy vessen véget a rettenetes mészárlásnak. Áhilatos és alázatos imánkban minden hívőnket részeltetni engedtük és hogy imánk hatályosságát növeljük, gondoskodtunk arról, hogy ezt keresztény jócselekedetek kísérjék. Ma pedig, a borzasztó háború kitörésének szomorú évfordulóján, szivünkből az az óhaj sarjadzik ki, hogy a háború érjen gyorsan béget és ez atyai kívánságunk a mai napon még izzóbb és még hangosabb. Harsogja túl e szózat az ijesztő fegyverzörejt és jusson el azokhoz a népekhez és fejeikhez, akik most háborút viselnek és másítsa meg gondolkozásukat. Mennyei Atyánk, Isten szent nevében és Jézus akaratából, akinek megszentelt vére az emberi megváltás díja volt, könyörgünk nektek, akiket az isteni Gondviselés nemzetek élére állított, vessetek véget ennek az iszonyú gyilkolásnak, amely már egy év óta vei homályt Európa becsületére. Testvérek vére az, amelyet szárazon és tengeren ontanak. Európa legszebb vidékei, a világ kertje, hullákkal és romokkal vannak elszánlva. Ahol nemrégiben műhelyek és a föld művelése liasz- nothajtó értékeket teremtettek, ott az ágyuk rémes fenyegetése ijeszti a népeket és rombolási dühökben nem kiméinek sem falvakat, sem városokat, hanem mindenütt pusztulást és halált terjesztenék. Ti viselitek az Isten és emberek előtt a háborúért és a békéért való felelősséget. Hallgassatok reánk, hallgassatok kiégéseinkre, az örök legfőbb Bíró helytartójának atyai hangjára, mert ennek a Bírónak felelősséggel tartoztok, úgy nyilvános cselekedeteitekért, mint magándolgaitokért. A gazdagságoknak az a halmaza, amellyel Isten, a Teremtő a nektek alárendelt országokat ellátta, kétségtelenül megengedi nektek a háború folytatását, de milyen áron? Erre az a sok ezer fiatal emberélet válaszoljon, amely nap-nap után kialszik a csatatereken. Valamint annyi sok városnak és falunak romjai és az a sok
