A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
51 kié, a vadon, a mocsár, de a vadon meg is marad vadonnak, a mocsár megmarad mocsárnak, mert egyik ember sem akar a másikért dolgozni. Nagyon kevés belátásra mutat, ha valaki a haladás nevében hátralökni akarja az igazi haladást, a vadság állapotába. A tulajdon érinthetetlen s csakis a tulajdon szentségén virul a munka, a szorgalom, a szabadság; a tulajdon felforgatása jelenti a zsarnokságot, az iparkodás kiölését, a dologtala- nok uralmát a többiek rovására. A nyolcadik parancsban gondoskodik Isten az emberek megbízhatóságáról, az egymás között való érintkezésben. Egyik ember rászorul a másikra, azért kaptuk a nyelv, a beszéd adományát. Ha valaki a nyelvet hazugságra, megszólásra, rágalmazásra használja, gonoszát művel. Mert a hazugság a méregkeverésnek egy fajtája. Amint iá test a táplálékból, úgy a lélek az igazságból él. Aki hazudik, tévedéseket terjeszt, épugv vét az emberek ellen, mint az, aki a közkutakba mérget szór, vagy a levegőt ártalmas módon megrontja. Egymás becsületére, bizodalmára szükségünk van, azért tilt az Isten minden hazugságot, minden támadást felebarátunk jó hírneve, becsülete ellen. Aki másnak a pénzét veszi el, az tolvaj, aki becsületét, hitelét rontja, az a becsületnek tolvaja. Az Isten az utóbbit nem bünteti kevésbbé, mint az előbbit. A lopott jószágot meg lehet, meg is kell téríteni, a megrontott hírnevet, becsületet is helyre kell hozni, de az már sokkal nehezebb. Azért, Krisztusban Szeretteim, vigyázzunk a beszédünkre, s ha már jót nem tudnánk a felebarátunkra mondani, a rossztól ugyancsak óvakodjunk. így gondoskodik rólunk: testi-lelki ja- javunkról az igazságos, jóságos Isten szent parancsai utján. De még azzal sem éri be, hogy a gonosz szavakat, tetteket fékezi, a bensőnket is rendben, tisztán akarja tartani, azért a kilencedik és tizedik parancsa még a szántszándékos gonosz szándékot, gondolatokat is tiltja és méltán, mert ha az ember bensőjében nem foglalkozik gonosz gondolatokkal, szivében nem táplál bűnös kívánságokat, akkor igazán bűntelen, akkor nem kerül a sor gonosz szavakra, bűnös cselekedetekre. Ha Istennek és az Egyháznak parancsait, melyeket szent hitünk, mint a végső célunkra vezető egyedül biztos utat oly világosan kijelöl, mindenki megtartja, akkor valljuk meg, Krisztusban Szeretteim, már ez a földi élet boldogság volna, elő- ize a mennyei örömöknek. De, ha eny- nyire isteniek, javunkra szolgálók e parancsok, nem követ-e el nagy gonoszságot az, aki tudva, akarva súlyosan vétkezik ellenük? Nem sérti-e Isten szent felségét? Nem rontja-e meg az embereket? Igen, az embereket, mert valamennyiünk javára szolgálnak e parancsok, s ha kik? maga válogat magának a parancsok közöl, amelyeket megszeg, s ha valameny- nyien egyenlő joguknál fogva ugyanazt teszik, nem fordulna-e fel gyökerestől az emberek nyugalma, jóléte, biztonsága? Azért utáljuk a bűnt annál inkább, minél inkább be kell látnunk szent hittünk világosságánál: mily szeretetből, mekkora bölcseséggel adta azt számunkra a törvényhozó Istenünk, egykori igazságos biránk! Krisztusban Szeretteim! Megismerve a nagy igazságot: mennyijre nélkülözhetetlen kincs számunkra szent hitünk, szent Pál apostollal kérlek, figyelmeztetlek : »Vizsgáljátok meg magatokat, ha a hilben imggtok-e, próbáljátok meg magatokat /« (II. Kor. 13, 5.) Ezen vizsgálat legyen a reánk következő nagybőjti időszakban szent foglalatosságunk. Isten részéről meg\
