A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
50 nak megszegését követő, méltó büntetés. — Az elöljárók tiszteletéi követeli az emberi természet, mert az emberek természetüknél fogva társadalomban élnek, a társadalom igazgatása pedig vezetők nélkül nem lehetséges. Fájdalom, az izgága, ok nélkül békétlenkedők száma nagyon is elszaporodott, mert elhomályosult az Isten parancsainak tisztelete. Boldogabbak azonban azok sem lesznek, akik a viszályokat községekben, városokban, államokban felébresztik, mert a békétlenség nyomán újabb békétlenség támad s csakhamar leszorítja épen azokat, akik a békét megbontják. Az ötödik parancsa Istennek a testi egészségünket, épségünket védelmezi. Ennek a parancsnak a fontosságát sokan nem fogják fel kellőkép. Sokan azt vélik, hogy amit a törvénykönyv nem büntet, amire a csendőrségnek és rendőrségnek keze le nem sújt, az már meg van engedve. Nagyon sok volna, ha azt kívánnánk, hogy az állam büntető keze minden rosszra, ha még oly titokban történik is, lesújtson. Az állami törvény mellett a jó erkölcsnek kell uralkodnia, különben a nép leromlik, elcsenevészesedik. Minden mér- téktelenség az italban, ételben, a nagy harag, szomorkodás gyilkolja a testet, lelket és bűn az Isten gyönyörű alkotása: az emberi test és lélek ellen. Nemcsak azok gyilkosok, akik fegyverrel kezükben leselkednek mások életére, vagy azt önmaguk ellen emelik. Van az élet kioltásának másik módja: a mértéktelenség, az ártalmas, különösen a szeszes italok oktalan élvezete, a piszkos, állati szenvedélyeknek követése ép oly biztosan öl, ha nem is oly rövid idő alatt, mint a fegyver, azzal a különbséggel, hogy ez a pusztulás sokkal fájdalmasabb, förtelmesebb, amit bizonyítanak: a betegekkel zsúfolt kórházak, tébolydák, a pálinkától elbutított sajnálandó gyermekek, a sok fiatalkorú bűnös, a javítóintézeti növendékek nagy serege, valamint az öngyilkosoknak rettenetesen szaporodó száma. Hogyan jutnak idáig a szerencsétlen emberek? Vádolom a romlásukért azokat, akik a hitet és az Isten parancsainak tiszteletét szóban, írásban, rossz példával vagy rossz neveléssel kiirtják a telkekből, a gonosz kívánságokat italra, kártyára, élvezetekre felkorbácsolják és ezzel az erkölcsöket megrontják. A hatodik parancsban követeli az Isten az állapotbeli tisztaságot. Az Istennek ezen törvénye védelmezi a vérnek a tisztaságát, a testi-lelki életet, az egészségei, az emberi méltóságot a legveszedelmesebb ellenség, a rendetlen testi vágyak ellen. Ez a rettenetes bűn megfertőzi a testet, lelket, lassan kiöli a nemesebb, tisztább gondolkodást, széjjeltépi a legszentebb családi kötelékeket és gyakran indítóoka a legnagyobb gaztetteknek. Nyomorúság és szégyen kísérője az életben és örökkévalóságban. A hetedik parancsban: ne lopj, védelmezi Isten a tulajdonunkat. Nem válik a mai felvilágosodottnak mondott kornak nagy díszére, hogy különféle hangzatos jelszavak alatt olyan tanokat hirdetnek, amelyek egyenesen vagy kerülő utón, de mégis felforgatják a hetedik parancsolatot. A tulajdonnak a jogosságát támadják s majd az Egyháztól, majd a birtokosoktól, majd a gyárosoktól akarják a vagyonukat kisajátítani. Rendezett államban, s hála Istennek olyanban élünk, megvan a törvényes útja a vagyonszerzésnek. Aki az ellen vét, azt bünteti a törvény, de azontúl semmiféle politikai párt nem nyúlhat másnak vagyonához. A vagyonok egyenlőtlenek, mert olyanok az emberek. Megvan a vagyonközösség a vadak között, pld. Afrikában. Ott minden minden
