A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
46 végső leszámolás ideje es erről mondja az írás: »Akkor az igazak nagy állhatatossággal fognak állani azok ellenében, kik őket nyomorgatták és kik elvették munkájukat. Ezt látván megháborodnak iszonyú félelemmel és csodálkoznak a véletlen szabadulás hirtelenségén, mondván magukban, bánkódva és a lélek szoron- gattatásai miatt fohászkodva: Ezek azok, kiket valaha nevetségnek tartottunk és szidalmakkal illettünk. Mi balgatagok az ő életüket bolondságnak állítottuk és végüket tisztelet nélkülinek. íme mint szám- láltatnak az Isten fiai közé és a szentek között az ő sorsuk. Tehát eltévedtünk az igazság útjáról... Elfáradtunk a gonoszság és veszedelem utján és nehéz utakon jártunk, az Ur útjait pedig nem tudtuk. Mit használt nekünk ia kevélység? Vagy a gazdagsággal való kérkedés mit hozott nekünk? Elmúltak mindazok, mint az árnyék... és mint a hajó, mely a hullámzó vizen átmegyen... vagy mint a madár, mely átrepül a levegőn . .. és azután utjának semmi jele sem találtatik. így mi is születvén, mindjárt Szünedeztünk lenni és a jóságnak ugyan semmi jelét sem mutathattuk fel, hanem gonoszságunkban megemésztettünk.« (Bölcs. 5, 1—14.) Világos, kétkedést nem tűrő az Istennek ítélete, amely a Szentirás fenséges szavaiból felénk hangzik. Nincs az az agyafúrt, ravasz emberi gonoszság, mely elkerülhetné az igazságos bűnhődést, s nincs az az elgázolt, letiport emberi gyengeség, mely rá ne találna védelmezőjére és jutalmazójára. Nagy vigasztalás és nagy okulás foglaltatik szent hitünk e tanításában. Vigasztalás minden szegény és elnyomott számára, amilyenek mindenkor lesznek, mert a népámítók által ígért földi paradicsom soha meg nem valósítható. Még ha sikerülne is valaha, aminthogy minden hozzáértő tudja, hogy nem sikerül, de ha sikerülhetne is mindent: szántóföldet, erdőt, szőllőt, bányát, gyárat, lakóházat egyenlőkép megosztani, megmarad az egyenlőtlenség a testi és szellemi képességekben, a munkabírásban, a szorgalomban, iparkodásban, mindenkor lesz különbség ember és ember, osztályok és foglalkozások közt, mindenkor fen- marad a lehetőség, különösen az emberi gyarlóság, rossz hajlandóságok mellett, hogy az erősebb elnyomja a gyengébbet, a ravaszabb túljárjon az egyszerűbbnek az eszén és megrövidítse. De szent hitünk tanításából megértjük, hogy a küzködés után következik a befejezés, a próbatétel után a leszámolás, s akkor egyenlő mértékkel mér az igazságos Biró kinek-kinek, s mindentudósága, bölcsesége, szentsége, jósága szerint igazságot is szolgáltat. De még egyebet is tanulunk, Krisztusban Szeretteim. Azt, hogy már itt a földön tartozó szent kötelességünk az igazságot gyakorolni, oly mértékkel mérni, amilyennel fogunk mi magunk mérettetni. Amiből ismét az következik, hogy amilyen mértékben követjük szent hitünket, oly mértékben fog terjedni az igazságosság a földön is, oly mértékben fogja a keresztény szeretet a bajokat, fájdalmakat, szenvedéseket ha nem is megszüntetni, de nagyban enyhíteni. Ebből láthatjuk, Krisztusban Szeretteim, hogy a mi szent hitünk, amikor oly nagy világításba állítja lelkűnknek értékét, felelősségét az Isten előtt, az igazságos jutalmat és büntetést, már ezt a földi életet is türhetőbbé, szebbé, jobbá teszi. Gondolkozásra rest embereknek a mentegetőzése az a mondás: nem érdemes jónak, istenfélőnek lenni, a gonoszoknak jobb a sorsuk. Dologkerülőknek, korcsma- és kártyabarátoknak, léha embereknek a hitvallása, hogy a mai nappal gondolj, a halál után úgyis mindegy jónak, rossznak egyaránt. Nem, a mi
