A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
47 szent hitünk ennyire nem engedi lealacsonyodni az embert, hanem folyton ösztökéli: használja az időt, testi és leki erőit, ha magában gyenge, keressen társakat, egyesült erővel is, de küzdje le a bűnt, a nyomorúságot, mert ezt várja tőle az igazságos Isten, a rest szolga sötétségre vettetik, a jó szolga veszi el csak jutalmát, íme, Krisztusban Szeretteim, rövid előadásban ez az értelme a mi szent hitünk tanításának lelkünk nagy értékéről. Elvezet vele az örök életre, megszenteli a földi életet. De nem kevésbbé áldásos a mi szent hitünk azáltal, hogy elvezet bennünket az Isten szent parancsainak, mint a célunk elérésére szolgáló útnak helyes megismerésére. II. Szent hitünk elvezet az Isten parancsinak, mint Ia célunk elérésére szolgáló útnak helyes megismerésére. A teremtésben Isten akarata működik, amit abból ki-ki könnyen megérthet, hogy a legnagyobbaktól a legparányibb teremtményig mindegyik célszerűen van megalkotva, a maguk útját követik, de azért egymást támogatják. A nap és csillagok közt irtózatos zűrzavar uralkodnék, ha Isten bölcsesége a törvények által, melyeket az égi testek híven követnek, nem tartana rendet. Amint az Isten az égi testeknek kijelölte a pályafutásukat; amint a növényeknek is megszabta a törvényüket, amely nélkül nem élhetnek, nem fejlődhetnek; amint az állatokba belé oltotta a vezető ösztönt, amely azokat javukra vezeti és kormányozza, úgy az emberekbe beleültette az Isten szent törvényét, de némikép más módon, mint az oktalan teremtményekbe, t. i. az ember természetének megfelelően. Mig az oktalan teremtmények vakon követik a rájuk szabott törvényt, az embernek eszével kell megismernie Isten akaratát, törvényét, parancsát és szabadakarattal követnie. Az Isten törvényeit az emberi lélekbe ültette, tudunk különbséget tenni jó és rossz között, belénk oltotta saját biránkat, a lelkiismeretet, az megszólal minden cselekedetre, a jót helyesli, a rosszat kárhoztatja, a jótett nyomán következik a lelki megnyugvás, a gonosztett nyomán a lelki fur- dalás. így van ez már a természettől berendezve: magunkban hordjuk az Isten törvényét. Ámde, Krisztusban Szeretteim, az Isten hozzánk való nagy szeretetéből ezzel nem érte be, mert az ember a rosszat is követheti, bűnös szokásokba merülhet, amelyek azután elhomályosíthatják benne az Isten törvényét, idővel elnyomják a lelkiismeret szavát, a megrögzött, szokásos bűnösök mindenféle mentséget keresnek és találnak, hogy lehazudják az Isten szent törvényét és szépítsék a maguk bűnös szokásait. Példa rá a pogányság, vagyis az emberek azon sokasága, amely a hit igazságait nem ismeri. A régi po- gányok erkölcseiről Szent Pál apostol nagyon szomorú, de fájdalom, igaz képet festeti le számunkra s ebből láthatjuk, hogy a megcsontosodott gonosz szokások, rossz nevelés mennyire elhomályosították számtalan embernek lelkében az Istennek természeti törvényét. És ha az újkori pogányokat, vagyis azokat tekintjük, akik névleg keresztények, de a keresztény igazságot talán igazából nem is ismerték, vagy ha ismerték, azt maguktól elvetik, ezen újkori pogányok versenyeznek romlottságban a régiekkel, amiről bőségesen tanúskodnak a törvényszéki tárgyalások, a gaz és undok bűnöknek kifogyhatatlan sorozata. Az emberi tévelygésekkel szemben megint a mi szent hitünk szolgál megbecsülhetetlen segítségünkre, mert a sokféle
