A Győri Püspökség Körlevelei, 1914

Tartalomjegyzék

47 szent hitünk ennyire nem engedi lealacso­nyodni az embert, hanem folyton ösztö­kéli: használja az időt, testi és leki erőit, ha magában gyenge, keressen társakat, egyesült erővel is, de küzdje le a bűnt, a nyomorúságot, mert ezt várja tőle az igaz­ságos Isten, a rest szolga sötétségre vette­tik, a jó szolga veszi el csak jutalmát, íme, Krisztusban Szeretteim, rövid elő­adásban ez az értelme a mi szent hitünk tanításának lelkünk nagy értékéről. El­vezet vele az örök életre, megszenteli a földi életet. De nem kevésbbé áldásos a mi szent hitünk azáltal, hogy elvezet ben­nünket az Isten szent parancsainak, mint a célunk elérésére szolgáló útnak helyes megismerésére. II. Szent hitünk elvezet az Isten paran­csinak, mint Ia célunk elérésére szolgáló útnak helyes megismerésére. A teremtésben Isten akarata műkö­dik, amit abból ki-ki könnyen megérthet, hogy a legnagyobbaktól a legparányibb teremtményig mindegyik célszerűen van megalkotva, a maguk útját követik, de azért egymást támogatják. A nap és csil­lagok közt irtózatos zűrzavar uralkodnék, ha Isten bölcsesége a törvények által, me­lyeket az égi testek híven követnek, nem tartana rendet. Amint az Isten az égi tes­teknek kijelölte a pályafutásukat; amint a növényeknek is megszabta a törvényü­ket, amely nélkül nem élhetnek, nem fej­lődhetnek; amint az állatokba belé oltotta a vezető ösztönt, amely azokat javukra vezeti és kormányozza, úgy az emberekbe beleültette az Isten szent törvényét, de némikép más módon, mint az oktalan te­remtményekbe, t. i. az ember természeté­nek megfelelően. Mig az oktalan teremt­mények vakon követik a rájuk szabott törvényt, az embernek eszével kell meg­ismernie Isten akaratát, törvényét, paran­csát és szabadakarattal követnie. Az Isten törvényeit az emberi lélekbe ültette, tu­dunk különbséget tenni jó és rossz kö­zött, belénk oltotta saját biránkat, a lelki­ismeretet, az megszólal minden cseleke­detre, a jót helyesli, a rosszat kárhoztatja, a jótett nyomán következik a lelki meg­nyugvás, a gonosztett nyomán a lelki fur- dalás. így van ez már a természettől beren­dezve: magunkban hordjuk az Isten tör­vényét. Ámde, Krisztusban Szeretteim, az Isten hozzánk való nagy szeretetéből ez­zel nem érte be, mert az ember a rosszat is követheti, bűnös szokásokba merülhet, amelyek azután elhomályosíthatják benne az Isten törvényét, idővel elnyomják a lelkiismeret szavát, a megrögzött, szoká­sos bűnösök mindenféle mentséget keres­nek és találnak, hogy lehazudják az Isten szent törvényét és szépítsék a maguk bű­nös szokásait. Példa rá a pogányság, vagyis az emberek azon sokasága, amely a hit igazságait nem ismeri. A régi po- gányok erkölcseiről Szent Pál apostol na­gyon szomorú, de fájdalom, igaz képet festeti le számunkra s ebből láthatjuk, hogy a megcsontosodott gonosz szoká­sok, rossz nevelés mennyire elhomályo­sították számtalan embernek lelkében az Istennek természeti törvényét. És ha az újkori pogányokat, vagyis azokat tekint­jük, akik névleg keresztények, de a keresz­tény igazságot talán igazából nem is is­merték, vagy ha ismerték, azt maguktól elvetik, ezen újkori pogányok versenyez­nek romlottságban a régiekkel, amiről bőségesen tanúskodnak a törvényszéki tárgyalások, a gaz és undok bűnöknek kifogyhatatlan sorozata. Az emberi tévelygésekkel szemben megint a mi szent hitünk szolgál megbe­csülhetetlen segítségünkre, mert a sokféle

Next

/
Thumbnails
Contents