A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
45 vendőt keressük« (Zsid. 13, 15.), e földi élet után a jobb hazát. Figyeljük meg a költöző madarak életét. Istennek e kedves, hasznos teremtményei köztünk élnek tavasztól őszig, teljesítik munkájukat. Mikor azután az idő őszre fordul, felkerekedik az égnek utasa s elindul hosszú útjára, messze, túl a tengerre. Ki mondja a madárnak, hogy hideg idő fog következni, amelyben, ha megmarad, elpusztul; ki mondja neki, hogy hagyjon itt fészket, élelmet, kerekedjék útra; ki mondja neki, hogy az utazás nem lesz hiábavaló, hogy a Végtelennek látszó tengernek van partja s a parton túl egy Inás alkalmas meleg vidék fogadja? Mindazt a természet mondja neki az ösztön utján és a természet szava nem hazudik, a vándormadár célját éri. Hasonló la sorsa az emberi léleknek. A léleknek is éreznie kell, hogy ez a föld nem állandó hazája, itt teljes kielégítésre nem talál: csonka és tökéletlen a tudása, csonka és tökéletlen a boldogsága, csonka és tökéletlen az igazság a földön, mert a jócselekedet nem találja teljes jutalmát, la igazság és a bűn nem találja meg büntetését. Mindez más, jobb hazára mutat, mert nem hiába oltotta belénk az Isten a kiolthatatlan vágyat, amely- lyel mnidenben: az igazságban, a boldogságban, a jutalmazásban, a büntetésben a tökéleteset keressük. A jobb haza az Istennél van; a lelkünk szárnyai, amelyek odavisznek, emelnek, azok a vágyaink a teljes igazság, a teljes boldogság, a teljes jutalom: egy szóval az Isten után. Szent hitünknek mérhetetlen értéke az, hogy mindezt teljes világításba helyezi, teljes bizonyossággal kitanít arra, hogy valóban az az Isten szándéka velünk, hogy Isten parancsát követve, Isten kegyelmétől segítve el is jussunk az Isten látására, abba a jobb hazába, ahova lelkünk minden szálával vonzódik, ahol egyedül talál teljes kielégítésre. Jézus Krisztusnak minden szava, cselekedete arra való volt, hogy ezen fölséges nagy útra előkészítsen, hogy jócselekedetekre, érdemek szerzésére indítson, mert azok alapján adhatja jutalmát, hogy megváltását, kegyelmét megszerezzük, mert csak ezen menyegzői ruhában léphetünk be méltóan a mennyei Jeruzsálembe. Azért mondja róla az írás, hogy Ö mz igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra jövő embert« (Ján. 1, 9.), azért, hogy »minden, aki ő benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.«. (Ján. 3, 15.) Szent hitünk tehát egészen világosan megmutatja, hogy számunkra egy fölséges, boldog élet várakozik, amiből következik, hogy a lelkünket mindennél többre kell becsülnünk: »Mit használ az embernek, — inondja az Üdvözítő — ha az egész világot megnyeri és lelkének kárát vallja?« (Márk. 8, 36.) Sok bajlódással kell, Krisztusban Szeretteim, megküzdenünk, kivált annak, aki az Istentől rárótt kötelességeit komolyan is veszi, aki Istennek szent törvénye szerint él és cselekszik, de érdemes küzdeni, van miért fáradni, szenvedni s elmondhatjuk az apostollal: »Azt állítom, nem nriéltók a jelen idei szenvedések a jövendő dicsőségre, mely bennünk ki fog jelentetni.« (Róm. 8, 13.) Sok igazságtalanságot tapasztalunk az életben, a jámbor, becsületes, derék emberek olykor visszamaradnak, a hitványak, tág lelki- ismeretüek gyarapodnak, kérkednek és büszkélkednek. De az is az igazságos Isten kormányzásához tartozik, hogy nem sújt le azonnal a bűnösre, hanem enged időt a megtérésre; igazságához tartozik, hogy a bűnösnek is, azt, amit elvétve jót tesz, megfizeti, s mivel az örök életben nem adhat jutalmat, mert bűneik miatt kárhozat vár reájok, ad tehát nekik földi jutalmat. Elérkezik azonban egykor a
