A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
42 nek böjttel, megtartóztatással és, a lelkűkről nem szólva, testben úgy leromlanak, hogy azután az orvosok parancsára kénytelenek azt a böjtölést, megtartóztatást, megromlott egészséggel betartani, amit az Egyház parancsára tenni elmulasztottak. Azért, Krisztusban Szeretteim, kövessük készségesen, örömmel az Anyaszent- Cjgyház hivó szózatát, szenteljük meg a nagybő jti időszakot úgy, amiként az Egyház azt megszentelni kívánja, hogy azután az áldásokban is, melyek engedelmességünket múlhatatlanul, nagy bőségben, gyönyörűségben és lelki örömben követik, részünk legyen. Szent Pál apostollal merem mondani: »Intünk titeket, hogy az Isten malasztját hiába ne vegyétek. Mert azt mondja: kellemes időben meghallgatlak téged; és űz üdvösség napján megsegítelek téged. Íme most van a kellemes idő, most iaz üdvösség napja.« (II. Kor. VI. 1, 2.)/ Hogy pedig a nagyböjtnek napjai számotokra valóban az üdvösség napjai legyenek, figyelmeteket olyan igazságokra akarom irányítani, amelyek az üdvösség dolgában valóban a legfontosabbak. És ugyan mi volna fontosabb az üdvösségre, mint a mi szent hitünk?! Valóban a hit az a gyökér, amelyből lelki életünk táplálkozik, erőt szív magába, jó gyümölcsöket terem. A hit az az Isten adta megbecsülhetetlen világosság, amely fényességet áraszt egész életünkre, megérteti velünk: mi a főbenjáró, fontos, mi a mellékes, mire kell ügyelnünk, mit követnünk, mit kerülnünk, micsoda eszközöket használnunk, minő veszedelmeket kerülnünk, egy szóval: hogyan kell az életünket berendezni, hogy már a földi életben és még inkább az örökkévalóságban boldogok legyünk. A hit Istennek legdrágább, legértékesebb ajándéka, mert a hit igazságaiban ia maga bölcseségét, a saját titkait közli velünk. Igaz, hogy az írás szavai szerint Isten »hozzájánühatatlan világosságban lakik« (I. Tim. VI. 16.), mégis hozzánk való nagy irgalmasságában világosságának egy részét, amennyi üdvözülésünkhöz szükséges, közölte Velünk. Teljesedésbe ment, amit ;a Bölcseség könyve Ígért: »Mikor a csendes hallgatagság mindent elfoglalt és az éj járásában fél utón volt, a te mindenható igéd mennyből, a királyi székhői, mint kemény harcos ű veszedelem földjének közepére szökkenik« (Bölcs. 18, 14, 15.). A kemény harcos Istennek egyszülött fia, Jézus Krisztus, »az igaz világosság, mely megvilágosít minden e világra jövő embert« (Ján. 1, 6.). Jézus Krisztus életével, tanításával, szenvedésével, dicsőséges feltámadásával meghozta a hitnek teljességét számunkra, úgy, hogy e nagy kincsnek birtokában méltán mondhatta Szent Pál apostol: »Hirdetjük az Istennek titokteljes bölcseségét, melyet Isten világ kezdetétől elrendelt a mi dicsőségünkre.« (I. Kor. 2, 7.) így hát a mi szent hitünk egy darab mennyország a földön, kezdete az üdvösségnek, izleltetője annak, ami reánk várakozik, Szent Pál szerint: »A reménylendö dolgoknak alapja, a láthatatlanoknak bizonyítéka.« (Zsid. 11, 1.) j A hitet tehát nagy becsben kell tartani s folyton kell ápolni, erősíteni, annál inkább, mert sok veszedelem környékezi. Lelkünk kincse a hit, de az ember nemcsak lélekből, hanem testből is áll és habár mind a kettővel kell törődnie, mégis gyengeségében, gyarlóságában hamarabb megfeledkezik a leikéről, mint a testéről, mert amazt gondozni nehezebb is; ha azután sűrűn, gyakran vagy éppen állandóan elhanyagolja lelkének ügyét, elhomályosodik a lelki világa, elfakul a hite, utoljára teljesen ki is alszik. Azért, Krisztusban Szeretteiin, hogy a magunk mu
