A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
43 lasztásából, hanyagságából legnagyobb kincsünket, szent hitünket veszedelemnek, pusztulásnak ki ne tegyük, nagyon is helyén való, hogy ráfordítsuk a figyelmünket. Mivel pedig akkor szeretünk, becsülünk igazán valamit, akkor tudjuk azt félteni és akkor őrizzük, ápoljuk, ha előttünk minél bizonyosabban áll annak fontossága, azért nem tartom feleslegesnek szemünk elé állítani szent hitünknek értékét; értékéről mértéket pedig azzal vehetünk, ha megfontoljuk, hogy szent hitünk az, amely rávezet í. a lelkünk nagy értékének s ezzel végső célunk és 2. az Isten parancsainak, mint a célra segítő útnak helyes megismerésére. Az ide vonatkozó igazságok, Krisztusban Szeretteim, a lelkűnkben élnek, de sokaknál csak szunnyadozóban. Azért egyikét, másikát ezen igazságoknak fel akarom idézni az emlékezetben, hogy azok világosságánál annál ragyogóbban lássuk szent hitünket, annál nagyobb szeretettel ragaszkodjunk is hozzá és kövessük azt az életnek minden helyzetében. I. Szent hitünk rávezet a lelkünk értékének, ezzel végcélunknak helyes megismerésére. Mi az embernek lelke? Az, ami élteti testünket, ami által érzünk, gondolkodunk, cselekszünk, alkotunk. Telve van a földkerekség az emberi lélek műveivel, a megmunkált földben és termésében, a számtalan gépekben, szerszámokban, műhelyekben, a forgalomnak, kereskedelemnek folytonos, pihenést nem ismerő élet- nyilvánulásában, az emberi lakásokban, a kunyhótól a városok patotasoráig, az iskolákban, az újságokban, könyvekben, az Isten házában egybegyült hívők áhítatában, énekében, minden, mindenben, az emberi ész és akarat, a lélek él és működik. Testünk az eszköze a léleknek, amint a szerszám az iparos, az eke a szántóvető, a hegedű a művész kezében. A munkás keze nélkül a szerszám meg nem mozdul, a hangszer néma marad, lélek nélkül a test élettelen és holt. Viszont, amint hibás szerszámmal nem lehet tökéletes munkát végezni, romlott hangszerrel játszani, a megromlott szervezet is akadálya a léleknek, a sínylődő test bénítja a léleknek munkáját. De azért a kettő nem egy és ugyanaz, amint a gazda nem egy az ekevassal, a művész a hegedűjével s amint az ember él, ha szerszáma elpusztul is, él a lélek, ha összeomlik is segítőtársa, a porlandó test. Él pedig a lélek azért, mert több és külömb, mint a testünk. A karunkkal nem messzire érünk, a szemünk már távolabbra lát, de a lelkünk nem ismer távolságot, gondolatban átrepüli a messzeséget, sőt még az idő korlátáit is ledönti: mert emlékezetünk vissza tud menni rég elmúlt eseményekre, amelyek nincsenek már szemeink előtt s előre tud tekinteni a jövőbe és annak követelményei szerint képes enéletét, ügyeit elrendezni. Több a lélek, mint a test. A piros vér dobogtatja szivünket, hordozza a testnek erejét, de éltetője a lélek és ha a szigetvári hős elcsurgatta is hazájáért a drága vért utolsó csöppig, a honszerelem rózsája, mely lelkében fakadt, nem hervadt el, az érdeme él s jutalmát látja Istenben. És a mi szent martyrjaink sok szenvedése túlélte halálukat, ma is, dicsőségükben, könyörgéseikkel az Anyaszent- egyház hősei, támogatói! A léleknek magas méltósága fölött a józan emberi gondolkodás nem is kételkedik. A régi pogány világban már képletes módon példázták ezen nagy igazságot. Egy tudós ember semmiképpen sem akart belenyugodni a lélek létezésébe. Egyszer azután álmában egy szép ifjú jelent
