A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
120 templomok és katholikus iskolák építésére, fejlesztésére. Alamizsnáik hozzanak minden vállalkozásukra, családjaikra százszoros áldást, a veszedelmekben menekülést, a bánatban vigasztalást, a halál órájában boldog megnyugvást, Istennél el nem múló, örök jutalmat! Magam részéről lelkem mélyéből adom hozzá áldásomat, kérve a Mindenhatót, tegye foganatossá az egyházmegye minden hívőjének. Külön is hozzátok fordulok keresztény szülők, akikre Isten kedvenceit, az egyház és a haza reményeit, a mennyország örököseit, a gyermekeket bízta. Kettős kérelemmel fordulok hozzátok, de olyannal, amelynek teljesítése bizonyára csak áldást hoz családotokra, az egyházra és az államra. Az egyik kérésem az, hogy szenteljétek meg az állapotot, melyre az Isten választott. Teljesítsétek a házas állapottal járó, elismerem, sokszor súlyos, de mindenkor szent kötelességeket. Az a család remélheti Isten áldását, amelyben Isten törvényét tisztelik. Olyan szülők, akik maguk engedelmeskednek Istennek, várhatnak gyermekeiktől engedelmességet. Ehhez fűzöm a másik kérelmet: fordítsatok nagy gondot gyermekeitek katholikus nevelésére. Nem azok a szülők szeretik gyermekeiket, akik nem tagadják meg semmi kérésüket, akik nekik mindenkép kedveznek. Nem, az élet kemény harcokat hoz mindenki számára, s a harcokban azok állják meg helyüket, akik ifjúságuktól kezdve megtanultak magukon uralkodni, magukat megtagadni. Korán hozzá kell azért szokni az ifjúságnak ahhoz, hogy olykor olyanról is lemondjon, ami egyébként megengedett dolog, hogy ilykép megtanulják a lelkiismeretes engedelmességet. Az Így nevelt, jámborságban kitartó gyermekek szereznek igaz örömöt, lesznek megbízható derék hívei az egyháznak, jó polgárai a hazának, hű alattvalói a királynak; az ily gyermekekről azután nyugodt lélekkel számolhattok Istennek itélőszéke előtt és remélhetitek, hogy akikkel összefűzött a vérnek köteléke, azoktól a halál sem fog végleg elválasztani, hanem egyesít velük Istennek kegyelme az örök életben. Az ifjúság nevelése kimondhatatlanul fontos az egyházra, az államra ; a földi és az örök boldogság legfőképp attól függ : milyen nevelésben részesül az ifjúság. Azért egész nagyságában szemem előtt áll a tanítók és tanítónők hivatásának fontossága. Örömmel és hálás köszönettel kell elismernem, hogy a győri egyházmegye sok száz iskolájában sok száz derék világi és szerzetes tanító és tanítónő teljes odaadással szenteli magát a helyes gyermeknevelés szent munkájának, s hogy a szükséges ismeretek közlése mellett, legfontosabbnak tekinti a vallásos és erkölcsös nevelést. Érdemes tanszemélyzetünk a maga egészében erősen és méltán vallja a meggyőződést, hogy a vallásos és erkölcsi alapra helyezett nevelés által egyben megalapozza a családok boldogságát, az állam rendjét, az egyház virulását. Ámde a hitetlenek a tanítóságot is ostromolják immár, s hatalmukba készülnek hajtani. Az idő, amelyet az apostol megjövendölt mondván: „Lesz idő, midőn a józan tanítást nem tűrik, hanem kívánságaik szerint maguknak mestereket gyűjtenek ... és az igazságtól hallásukat elfordítják és a mesékre térnek" (II. Tim. 4, 3. 4.) ez az idő, mondom, elérkezett. Szomorú tanubizony-
