A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
119 munkálkodjatok továbbra is az Urnák ama szőlőjében, amely nekem feledhetetlen marad minden időre. És még egy kérést intézek hozzátok. Imádkozzatok érettem, hogy a Mindenható uj hatáskörömben kisérjen áldásával, hogy adjon erőt a lelkek üdvösségének munkálására és a magam lelkét megmentsem. Isten akarja, hogy a külső kötelék, amely összefűzött, feloldódjék, de nem akarja, nem kívánja, hogy megszűnjék a szeretet köteléke közöttünk. Ezt a szeretetet a győri egyházmegye papsága iránt életemnek drága kincseként viszem magammal és fogom mindenkor őrizni. Kedves Papságom után búcsúzni kívánok a győri egyházmegye közönségétől. Krisztusban Szeretteim! Püspökké szenteltetésem napján, amidőn a szent hatalom vétele után, első áldásomat osztandó, végig haladtam a tiszteletre méltó győri székesegyház boltivei alatt, gondolatban bejártam az egész egyházmegyét, annak városait, falvait, házait, tűzhelyeit azzal a kívánsággal: a Mindenható kegyelme vigye el áldásomat alázatos imádságom szárnyain minden helyre. Most, távozóban, ugyanez a gondolat tölt el: mindenkire áldást kívánok, amikor búcsúznom kell. És méltán kell kívánnom, mert hivatali működésem tartama alatt ezen egyházmegye közönsége részéről vallásktilömbség nélkül mindenkor előzékenységet, sok szívességet, jóságot volt szerencsém tapasztalni. Fogadják érte mélyen érzett hálás köszönetemet. Különösen boldogító volt azonban reám nézve, valahányszor közietek, Kedves Híveim, szent hivatalom teendőit végzendő, megjelenhettem. Akár a bérmautak, melyek során az egyházmegye háromnegyed részét bejártam ; akár a sűrűn előforduló, rendkívüli egyházi ünnepélyek; akár a társulati összejövetelek adtak alkalmat az érintkezésre: mindenkor örömmel tapasztaltam nemcsak a főpásztor iránti tisztelet tanúsítását, hanem épp oly mértékben a bensőséges ragaszkodást szent hitünkhöz és a buzgóságot annak gyakorlásában. Mindennek tápláló forrása bennetek, Krisztusban Szeretteim, bizonyára a tiszta katholikus meggyőződés; mert hiszen személy szerint alig ismertetek, a tisztelet tehát hivatalomnak szólt. Köztetek járván, mindenkor csak egyszerű, keresetlen szavakkal szóltam hozzátok, mert „az én beszédem és tanításom nem az emberi bölcsesség hitető igéiben, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában állott. (I. Kor. 2, 4.) És ha mégis fogékonyságra talált szivetekben, az bizonyság arra, hogy a ti hitetek sem gyökeredzik az emberek bölcsességében, hanem az Isten erejében. Ilyformán valahányszor köztetek munkámat végeztem, iparkodtam lelki épüléstekre szolgálni, de nem kevésbbé épültem magam a köztetek tapasztalt élő hiten, tevékeny buzgóságon. Köszönöm e vigasztaló tapasztalatot szivem mélyéből. Köszönöm a hatóságoknak barátságos közreműködésüket. Köszönöm a nagyszámú kegyuraknak hathatós támogatásukat, amelyben igen gyakran szívesek voltak részesíteni. Köszönöm a külömböző katholikus egyesületi, jámbor társulati tagoknak példaadó buzgóságukat. Köszönöm a katholikus híveknek a legnagyobb elismerésre méltó áldozatkészségüket, amellyel sokszor, szinte erejüket meghaladó módon áldoztak az Isten egyházának díszítésére,
