A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
3 Mennyi a sebzett, a szenvedélyektől tépett szív! Mily kevés. szívben van még Isten és felebarát iránti szeretet, könyörület és ,irgalom! De ehelyett mennyire eltelvék ^ szívek önzéssel, haszonleséssel, szeretetlenséggel, gyűlölködésselés mennyire megkeménykedtek a szívek szeretet nélkül! Reáillik a mi korunkra, amit szent Pál a pogányok állapotáról mond, azzal jellemezve őket: sine misericordia, — irgalom nélkül valók. (Róm. 2, 31.) Éppen ennek a korszaknak mutatja meg az Ur Jézus az ő szivét, hogy megtanulja újból a világ, hogy megtanuljuk mi: milyen legyen, milyenné tegyük1 a mi szivünket és hogyan lehet, hogyan kell ezzel a szívvel szeretni. S valóban az isteni szeretetnek ez a csodás megnyilatkozása már-már megn termi gyümölcseit a szent szív ájtatosságának terjedése által. :: i A haldokló testben a vér a szív felé húzódik, hogy onnan életmelegséget vihessen szét a már kihűlő tagokba, hogy ezáltal a test új életre keljen. így a már- már elhidegülő világban is minden igaz keresztény a szent szívhez húzódik, hogy abból táplálkozva szeretetében felmelegedjék és annak éltető kegyelmeit szétvigye a világba. II: Az Ur Jézus szent szivéből kiemelkedik a kereszt. Mit jelentsen ez? Mit tanít ezzel az Üdvözítő? Hogy megértsük, figyeljük meg újból a mai világot, amelynek egyik jellemző vonása a kereszttől, a szenvedéstől való félelem. Alig volt még idő, amelyben az emberek a szenvedéstől, az önmegtagadástól, a kereszttől annyira irtóztak volna, mint a mi. elpuhult, csak . a földieket kereső, élvezeteket sóvárgó érzékies korunk. A férfi, az asszony, az ifjú, a leány, ha vagyonában kár éri, ha becsületét veszélyeztetve látja, ha vérmes reményei meghiúsulnak, ha munkája nem hozza meg a várt gyümölcsöt, fegyverhez nyúl, elemészti magát, mert nem tudja elviselni az életet, ha abban keresztet is kell hordoznia. Az emberek már nem is akarnak, de nem is tudnak keresztény módon szenvedni, mert nem ismerik Krisztus keresztjét, de ha ismerik is, nem értik a kereszt tanítását. Elfelejtették már, mennyit szenvedett érettünk az édes Üdvözítő és hogy milyen mérhetlen fájdalmat viselt el szent szive csak azért, hogy bennünket minden bajban, küzdelemben, szenvedésben megsegítsen. Nem tudják már, hogy a mi vallásunk a keresztnek vallása, s aki fél a kereszttől és irtózik a szenvedéstől, az lehet bármi, de nem jó keresztény. Pedig sokszor és nagyon határozottan mondotta az isteni Mesterünk: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.“ (Máté 16, 24.) „Ki nem viseli keresztjét és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.“ (Luk. 14, 27.) De még félelmesebb és fenyegetőbb hangon ismondja: „Aki fel nem veszi keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.“ (Máté 10, 38.) Ezzel a súlyos Ítélettel sújtja ő azokat, kik szenvedni vonakodnak! Pedig Krisztus szavai örökké megmaradnak, szavai el nem múlnak, szigorú ítélete minden időnek szól, igy bennünket is sújthat. Látjátok ebből, Krisztusban szeretett híveim, mi volt az édes Üdvözítő