A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
4 szándéka, amikor keresztet viselő szent szivét megmutatta. Ez a szent szív és fölötte a kereszt tanítson meg bennünket a szenvedésnek önmegtagadással, megadással, Isten iránti szerétéiből, keresztény módon való elviselésére és arra, hogy minden megpróbáltatásban szeretetteljes bizalommal forduljunk az Ur Jézus szent szivéhez. Ki számlálhatná meg azokat, akiknek a szent szivnek tisztelete, szeretete, imádása vigasztalást, enyhülést és gyógyulást hozott, kiknek lelki-testi baját, lelkitesti nyavaláját enyhítette, vagy meggyógyította. Mert ez a szentséges szív, az irgalom atyjának szive, ki nem enged erőnkön felül megkísértetni, ki nem ró reánk nagyobb terhet, mint aminőt el tudunk viselni, aki, ha végtelen szeretetből küld is néha keserű megpróbáltatást, de minden emberi reményt meghaladó végtelen, isteni jósággal meg is vigasztal, meg is jutalmaz érte. III. Töviskoszoru veszi körül a szent szivet. Mit jelentenek a szent szív körül ezek az éles, szúró tövisek? Hangos szóval kiáltják felénk: „Minden őrizettel óvjad szivedet, mert az élet abból származik(Péld. k. 4, 23.) Arra tanít, arra int, hogy őrizzük, óvjuk szivünket az azt fenyegető veszedelmektől. Mi lesz a házzal, ha őrizetlen marad? Mi lesz a kerttel, ha senki sem ügyel reá? Szinte félelmes elgondolni, hogy mi lesz az őrizetlen szívvel! Maga az Üdvözítő mutatja meg annak borzalmas képét, amikor mondja: „Belülről az emberek szivéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, fösvénység, latorság, álnokság, szemtelenség, gonosz szem, káromlás, kevélység. Ezen gonoszok mind onnan belülről származnak és megfertőztetik az embert(Máté 7, 21—23.) Ezért mutatja szent szive körül a töviskoronát, hogy megőrizzük szivünket. Bár értené meg mindenki, de értené meg különösen minden ifjú és hajadon az Ur Jézus szent szivének ezt a tanítását és követné azt! Bár keresné mindenki gyarló szivének védelmét és erősségét ott, ahol megtalálhatja, a szent szív ájtatos- ságában, annak tiszteletében és szeretetében. Hisz minden tekintet az Ur Jézus szent szivére azt hirdeti: őrizzed szivedet a romlástól! Fájdalmas lehet, mint az éles tövis szúrása a szivnek gondos megőrzése, de meg kell történnie, mert elveszik az, aki nem őrzi szivét. Fel kell tehát venni a küzdelmet, ha nehéz, ha fájdalmas is, mert „ki bajvivásban küzd is, nem koronáztatik, hacsak szabályszerint nem küzd“. (2. Tim. 2, 5.) Küzdjünk tehát a szent szív kegyelmétől erősítve, hogy ne legyen sorsunk olyan, mint a pogányoké, akikről szent Pál mondja: „Isten őket szivük kívánságára hagyta.“ (Bon. 1, 24.)
